A MEE Automatizálási és Informatikai Szakosztály, a MEE OVIT Üzemi Szervezet és a MEE MAVIR Üzemi Szervezet 2009. november 18-án, a MAVIR székházban közös szakmai rendezvényen emlékezett meg a hazai alállomási számítógépes kezelés kezdetéről a nagybátonyi helyi alállomási megjelenítő (HAM) telepítésének 20. évfordulója alkalmából. Mintegy 50 fő – köztük a létesítésben, vagy az ahhoz szükséges feltételek biztosításában is szerepet játszó – vett részt a jó hangulatú rendezvényen.
A rendezvény célja a 20 évvel ezelőtti létesítés előzményeinek, kitűzött céljainak, a megvalósult rendszer fő jellemzőinek áttekintésén túl annak a szakmai evolúciós folyamatnak a bemutatása volt, melynek során az alállomási kezelés ügye a 20 évvel ezelőtti egyetlen nagybátonyi számítógéptől mára eljutott az átviteli hálózati alállomások egyetlen központi kezelőközpontból történő távkezelésének a küszöbéig.
A szervezők nevében Görgey Péter köszöntötte a megjelenteket, egyben időutazásra hívta őket abba a 20 évvel ezelőtti műszaki közegbe – azaz az internet, a mobiltelefon, a mobil internet, a digitális fényképezőgép, a Word, az Excel, a pendrive, az Google, az útvonaltervezők, stb. megjelenése előtti időszakba –, amely erősen korlátos lehetőségei mellett mégis a hazai villamos energetikai informatika hajnalának számított. A DÉMÁSZ és az ÉMÁSZ hazai eszközökkel megkezdte telemechanikai rendszereik kiépítését, továbbá – a külföldi példákat is látva – megkezdődött a számítógépre alapozott helyi alállomási megjelenítés (HAM) kiépítése is.
A bevezetőt követően Dr. Tombor Antal adott áttekintést az alállomási kezelés és az üzemirányítás kapcsolatának a fejlődéséről, hangsúlyosan említve a ’83 szeptember 3-ai rendszerüzemzavart, amely egyebek mellett nagy lökést adott mind az alaphálózat fejlesztéséhez, mind az üzemirányító rendszer korszerűsítéséhez (az ÜRIK projekthez), mind az automatikus szinkronellenőrzés kiépítéséhez, mind az alállomási kezelést támogató eszköz, azaz a számítógépre alapozott alállomási helyi megjelenítő létrehozásához.
Ezt követően Orlay Imre foglalta össze azt az utat és azokat az eredményeket, melyek a telemechanika, az áramszolgáltatói üzemirányítás fejlődését jellemezték a ’80-as években. Kiemelte, hogy a korlátos hazai lehetőségek és az adott kor technikai adottságai mellett is a létrejött rendszerek lényeges előrelépést jelentettek pl. a ma már kezdetlegesnek számító, de az adott keretek között nagyon is jól használható eseménysorrendezés révén.
Az ÉMÁSZ-nál megvalósult – és egyebek mellett a nagybátonyi alállomáson is működő – telemelechanikai rendszer teremtette meg azt a lehetőséget, hogy az alállomás telemelechanikai alközpontjához csatlakozva valós körülmények között legyen vizsgálható a vezénylőtábla kiváltásának a lehetősége, a számítógépre alapozott alállomási kezelés. Görgey Péter előadásában áttekintette a fejlesztést megalapozó felismeréseket, a fejlesztés céljait, a megvalósítás körülményeit, a létrehozott alállomási ember/gép kapcsolat alapvető jellemzőit. Hangsúlyosan kitért az emberi tényező, az alállomási befogadó közeg fontosságára, ami nélkül nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetett volna meghonosítani az adott időben nagy újdonságnak számító kezelési módot.
Ez követően Szabó Ervin idézte fel a ’80-as évek informatikai állapotát, lehetőségeit és azt az utat, amit a ma PROLAN ZRt-ként sikeresen működő cég bejárt az MMG AM-ből való kiválástól mostanáig. Élményszerű volt az a gyakorlati bemutató, melynek során a korabeli operációs rendszert és szoftvert ismét üzembe helyezve 20 év távlatából lehetett szembesülni a kvázigrafikus környezetben megvalósított számos szolgáltatással. Ezek jelentős számban épültek a fullgrafikus Xgram megjelenítőbe, melynek újabb és újabb verziói a mai napig az alállomási kezelés alapvető eszközét jelentik.
A továbbiakban Görgey Péter vázolta fel azt a műszaki, technológiai, szolgáltatási fejlődési folyamatot, amely a nagybátonyi HAM-mal indult, majd a debreceni alállomási irányítástechnikán, az ÜRIK projekten, a mezőorientált alállomási irányítástechnikán, a regionális kezelőközpontokon keresztül vezetett el a központi kezelőközpontig. Hangsúlyozta, hogy az alállomási helyi, majd távkezelés valamennyi lényegi fejlesztési lépése, terméke a hazai mérnöki tudás eredménye, melyre méltán lehetnek büszkék az érintettek. Ugyancsak hangsúlyozta a támogató vezetői és befogadó alállomási környezet fontosságát, mint bármely mélyreható technológiai változás elemi előfeltételét. A teljesség igénye nélkül személy szerint is kiemelte a fejlesztés meghatározó személyiségeit, külön is megemlékezve az eltávozottakról: Sarbó Istvánról és Kramarics Zoltánról.
Dr. Kovács Attila az alállomási kezelést, az elektrikusi, diszpécseri munkát támogató szakértői funkciókat, a fejlesztések során megvalósított technológiai újdonságokat, azok fő jellemzőit foglalta össze.
Az alállomási helyi, majd később távkezelés mindenkor az üzemirányítás által szabott keretek között történhet. Ugyanakkor az alállomási kezelés fejlődésével párhuzamosan az üzemirányítás is nagy utat járt be. Ennek elmúlt 20 évi lényeges lépéseiről, jellemzőiről Sztráda Gyula tartott előadást.
Végül Bencsik Tibor az üzemeltető szemszögéből tekintette át az alaphálózati helyi kezeléstől az átviteli hálózat központosított távkezeléséig megtett utat.
És a fejlődés nem áll meg…

Görgey Péter

Az előadások letölthetők itt.