2013. évi díjazottak - életrajzok
|
Elektrotechnikai Nagydíj |
Dr. Jeszenszky Sándor |
|
Déri-díj |
Dr. Kárpáti Attila |
|
Vörös Miklós |
|
| Bláthy-díj | Almási Sándor |
| Rubint Dezső | |
| Kandó-díj | Bodnár Zoltán |
| Csapó Imre | |
| Nemes László | |
| Székely Imre | |
| Csáki-díj | Sörös Ferenc |
| Liska-díj | Farkas András |
| Straub-díj | Perkó László |
| Urbanek-díj | Dr. Vetési Emil |
| Verebély-díj | Hollósy Gábor |
| MEE Életpálya-díj | Arany László |
| Farkas Sándor | |
| Szőnyi László | |
| Horváth József | |
| NÍVÓDÍJ | |
|
"Kína: világelsőa villamos energetikában?!" |
|
|
"Hőenergia alapigények a hőszivattyúk alkalmazása és a Heller-terv célkitűzései tükrében" |
ELEKTROTECHNIKAI NAGYDÍJ
Dr. Jeszenszky Sándor
1935-ben Budapesten született.
1958: Budapesti Műszaki Egyetem, okl. villamosmérnök.
1990: a műszaki tudomány kandidátusa
1958-1991: a VILATI Villamos Automatika Intézet illetve jogelődjének fejlesztő-tervező mérnöke, fejlesztési osztályvezetője, műszaki igazgatója, fejlesztési főmérnöke.
1991-2008: a Magyar Elektrotechnikai Múzeum főmuzeológusa, igazgatója.
1990-2000: az MTA Technikatörténeti Kutatócsoportjának tagja, az ELTE Technika Tanszék docense.
Jelentősebb szakmai munkái:
vállalatánál a szabályozott hajtások kutató-fejlesztő részlegének létrehozása, munkatársaival az első hazai tirisztoros hajtások és számos egyéb áramirányítós berendezés megvalósítása.
Korabeli eszközök rekonstruálásával és laboratóriumi vizsgálatával a kísérleti történetkutatás bevezetése az elektrotechnika-történet területén.
Interaktív oktatás és ismeretterjesztés megszervezése a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban.
Az Elektrotechnikai Egyesület Technikatörténeti Bizottságának elnöke.
Munkásságának elismeréséül 2000-ben elnyerte az Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky díját, 2006-ban pedig a VDE Karl Joachim Euler érmét.
BLÁTHY-DÍJ
Almási Sándor
1946-ban Újpesten született.
Diplomás villamosmérnökként 1971-től az ELMŰ-nél a főváros köz- és díszvilágításának üzemeltetésével, tervezésével foglalkozott. A Margithíd köz- és díszvilágításának országos tervpályázatán 1975-ben első díjat nyert. 1977–1983-ig az ÉVITERV irányító tervezőjeként többek között a VIT-re készülő Havanna díszvilágításainak terveit is ő készítette.
1983–től a TUNGSRAM-Schréder Rt. igazgató helyettese, majd 2001-től 2006-ig a vezérigazgatója. Nyugdíjasként 1977-től e vállalat igazgatóságának elnöke.
A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán 1987-től 1999-ig a „lámpatestek” tárgyat oktatta.
1971-től tagja a MEE-nek. A Világítástechnikai Szakosztály három munkabizottságában is aktívan részt vett, az itt végzett munkájáért Urbanek, majd Kandó díjban részesült.
1997-től 2006-ig tagja, majd 2013-ig elnöke a MEE Ellenőrző Bizottságának.
A Világítástechnikai Társaság elnökségének 1994 óta tagja, itt többek között több, mint fél tucat Közvilágítási Ankét és Világítástechnikai Konferencia szervezését irányította.
2006-ban a „Visegrádi Országok” LUMEN V4 Konferenciájának szervezésének felelőse volt.
A Nemzetközi Világítástechnikai Társaság (CIE) munkájában 1990-től 2010-ig aktívan képviselte hazánkat az Útvilágítások és útjelzések osztályban.
A hazai és külföldi szaklapokban több tucat cikket írt, hazai és külföldi fórumokon számos előadást tartott.
Rubint Dezső
1951-ben született Ózdon. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Az egyetem Villamosmérnöki Karának Erősáramú Szakán 1975-ben végzett, mint okleveles villamosmérnök. 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles villamos energetikai szakmérnöki, 1996-ban a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán gazdasági szakokleveles mérnök képesítést szerzett.
1975-ben a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál helyezkedett el. E vállalatnál és jogutódjainál 35 évig dolgozott különböző szakmai és vezetői munkakörökben. Az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. ügyvezető igazgatójaként vonult nyugdíjba 2011-ben. Szakmai munkássága során kiemelten foglalkozott az alállomási berendezések, védelmi-automatika rendszerek fejlesztésével; a hálózatirányítás, telemechanizálás és az elosztóhálózatok üzemeltetésének, karbantartásának kérdéseivel.
1978-tól a MEE tagja. 1990-2000 között a debreceni szervezet titkára, 2000-től a szervezet elnöke. A tiszántúli MEE szervezetek regionális koordinációjának egyik alapítója. 1989-1992 között részt vett az Elektrotechnika Alapítvány kuratóriumának, 1989-1997 között pedig az Egyesület Irányítóbizottságának munkájában. Jelenleg az Egyesületi Elnökség régió által delegált tagja.
A területi szervezetben végzett egyesületi munkájáért 1997-ben Kandó díj kitüntetésben részesült.
KANDÓ-DÍJ
Bodnár Zoltán
1949-ben a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Viss községben született.
Középiskolai tanulmányait a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban végezte.
A technikum elvégzése után az akkor megalakuló ÉMÁSZ Sárospataki Üzemigazgatóság dolgozója lett, üzemviteli és kirendeltségi műszaki munkakörökben tevékenykedett.
1973-ban Miskolcon az ÉMÁSZ Központba, a KDSZ-be került mint diszpécser,
majd üzem-előkészítő, végül üzemzavar-értékelő munkakörökben dolgozott nyugdíjba vonulásáig.
Közben felsőfokú energetikus végzettséget szerezett, és több a munkaköréhez kapcsolódó egyéb szakmai továbbképzéseken vett részt.
Kitüntetései: Több szakmai elismerésben részesült, többek között iparági és vállalat kiváló dolgozója, valamint az „Áramszolgáltatásért” kitüntetést kapott.
1968-tól - munkába lépése időpontjától - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja.
Az egyesület keretében több, a munkaköréhez kapcsolódó tanulmány készítésében működött közre, így az ÉMÁSZ telemechanikai fejlesztésével összefüggésben is.
Több vezetőségválasztási cikluson keresztül az ÉMÁSZ központ MEE-csoportjának vezetőjeként vett részt az egyesület munkájában, ahol jelenleg a nyugdíjas csoporttagok szervezésével foglalkozik.
Csapó Imre
Budapesten született 1951-ben. A Vasútgépészeti Technikum elvégzése után 1970-ben kezdett dolgozni a MÁV Biatorbágyi Villamos Vonalfelügyelőségen. Munka mellett elvégezte a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Villamosenergia-ipari Szakot. Pár évvel később világítástechnikai másoddiplomát szereztem.
A vasút több szervezetében, több munkakörben dolgozott a vasúti villamos infrastruktúrát alkotó 120/25 kV-os vontatási alállomási, felsővezetéki, villamos váltófűtési, térvilágítási, valamint kisfeszültségű elosztó hálózati berendezések üzemeltetési területeken. 1993-tól a MÁV TEB Központ Erősáramú Osztályának vezetője, majd 2003-tól nyugdíjba vonulásáig a vezérigazgatóság TEB Főosztályán dolgozott.
1986-óta a MEE tagja. 2003-tól 2009-ig a MÁV Üzemi Szervezet elnöke volt. 1993-ban Verebély-díj kitüntetésben részesült.
Nemes László
1969-ben Csornán született. 1993-ban a BME Villamosmérnöki Kar, Erősáramú Villamos Művek ágon villamosmérnöki diplomát szerzett. 1994-ben BME Természet- és Társadalomtudományi Karon mérnöktanári diplomát, valamint a Budapesti Gazdasági Főiskolán, Pénzügyi és Számviteli Karon szakközgazdász diplomával végzett.
A BME-n 1991-ben lépett be a MEE-be, s az Ifjúsági Bizottság titkára volt. 1996-tól tagja a győri szervezetnek, ahol 2000 óta vezetőségi tag, majd titkár. Több mint 100 szakmai program, kirándulás, kulturális program, oktatás, központi és területi rendezvény szervezésében vett részt. Kialakította a győri szervezet honlapját (www.meegyor.hu). Cikkei jelentek meg az Elektrotechnika folyóiratban.
A BME-n EMC-vel és teljesítménygazdálkodással, szabványok honosításával foglalkozott. Az ÉDÁSZ Rt. Üzemvitelén szabályzatokat készített, diagnosztikai mérőkocsit állított össze, műszaki specifikációs kézikönyv szerkesztésében vett részt. Feszültségminőségi és -kiesési mutatók statisztikai kiértékelésével foglalkozott. Műszaki tervezési szakterület vezetőjeként műszaki kontrolling tervező szoftver (KOALA) és üzemeltetés és beruházási Work-flow rendszerek kialakításáért és fejlesztéséért volt felelős. Jelenleg az E.ON EGS beruházás- és projektkontrolling csoportvezetője.
1944-ben született Csengerben. Középiskoláit Debrecenben a Mechwart András technikumban végezte, 2012-ben ipari technikusi díszoklevelet kapott. A TITÁSZ Vállalatnál helyezkedett el, előbb művezető, majd a KDSZ-nél üzemirányítási munkát végzett. 1983-ban a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán diplomázott. Ezt követően üzemviteli mérnök, KIF FAM Bizottság titkáraként vett részt a kiképzett szerelők vizsgáztatásában is. Pályázat útján került a Debreceni Vízműhöz, ahol 1987-2000 között ipari szakértő, főenergetikusként dolgozott. Többek között részt vett a PHARE finanszírozású nemzetközi tendert értékelő bizottságban, és a Debreceni Vízműnél megvalósuló biogázmotoros szigetüzemű áramtermelők műszaki ellenőrzését is végezte. Később, mérnök vállalkozóként a villamosság területén különböző feladatokat látott el. Az Energiahatékonysági Pályázat összeállításától, a nyertes kivitelező kiválasztásán át, a megvalósuló biogázmotoros hálózattal párhuzamos üzemű 1,1 MW-s áramtermelők műszaki ellenőrzéséig. 2009-2010 években a Debrecen és környéke csatornázási EU ISPA projektekben az átemelők villamos tervezője és szakértője. 1983-tól tagja a MEE Debreceni Szervezetének, ahol 2005-2012 között a vezetőség tagjaként számos szakmai programot, előadást szervezett neves előadókkal. Ezen időszakban több hazai és külföldi tanulmányi kirándulás megszervezése, lebonyolítása is a nevéhez fűződik. 2013-ban ismét megerősítik a Hajdu-Bihar Megyei Mérnök Kamara Etikai és Fegyelmi Bizottságában betöltött tagságát. Napjainkban felelős műszaki vezető a Debreceni Nagyerdei Stadion korszerűsítés beruházásában és a MEE Debreceni Szervezet egyik meghatározó személyisége.
CSÁKI-DÍJ
Sörös Ferenc
Tapolcán született 1951-ben. 1975-ben a BME Villamosmérnöki Karán, villamosmérnöki diplomát szerzett. 1975 – 1981-1990 között az MMG Automatika Művek, szoftverfejlesztője, később osztályvezető, majd főosztályvezető lett.
1990-ben megalapítja a Prolan Kft. Jelenleg a Prolan Irányítástechnika Zrt.
elnök-vezérigazgatója.
Szakmai Eredmények: A cég kifejlesztette a PROFIELD RTU-t. A Siemens Minneapolis alvállalkozójaként részt vett a világbanki finanszírozású ÜRIK project megvalósításában.
Helyi megjelenítőkkel SCADA rendszerekkel oszlopgépekkel, a MAVIR operatív alállomási távvezérlő funkcióival jelentős részt vállalt a magyar villamosenergia rendszer irányítástechnikai korszerűsítésében. Saját fejlesztésű vasúti távvezérlő rendszerei 3 vasútvonalon valósultak meg. Emellett mozdony fedélzeti számítógépek, hosszúhullámú load menedzsment eszközök, közvilágítási rendszerek és smart eszközök fejlesztésében is eredményes a cég.
1982 óta a MEE tagja. Vándorgyűlések aktív résztvevője, Prolannal közös regionális vagy országos szakmai rendezvények támogatója.
2010-ben szakmai elismerésként Pegazus Díj kitüntetésben részesült.
LISKA-DÍJ
Farkas András
Középiskolai tanulmányait a Bláthy Ottó technikumban (1964), az egyetemet a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Automatizálási Szakán végezte el (1970), majd szintén a BME-en irányítástechnikai szakmérnök oklevelet szerzett (1977).
1970-óta a Kandó főiskolán, illetve jelenleg az Óbudai Egyetem a Kandó Villamos Kar Automatika Intézetében dolgozik mint mestertanár, címzetes egyetemi docens és 2000-óta a Villamosgépek szakcsoport vezetője.
Oktatási területe a Villamosgépek szaktárgy, valamint a Robotok és CNC gépek modul, ezeken a területeken előadásokat tart és laboratóriumi gyakorlatokat vezet.
Szakmai munkája során 12 könyv és jegyzet, illetve 12 cikk írásában vett részt szerzőként vagy társszerzőként. Két könyvük elnyerte a Műszaki Könyvkiadó Nívódíját (1979, 1980), egy jegyzetük pedig Főiskolai Nívódíjas lett (1984). Társszerzőként 1985-ben az Elektrotechnikában megjelent cikkük alapján Zipernowsky-díjat kapott.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja 1970-óta, hosszabb ideig dolgozott a Villamos hajtások Munkabizottságban, majd 1991-től a főiskolán illetve az egyetemen működő üzemi szervezet titkára. Részt vesz az Automatizálási Szakosztály munkájában. Egy cikluson keresztül az Egyesületi Elnökség tagja volt. 2005-ben Kandó-díjat kapott.
Az egyesület által szervezett oktatási konferenciákon, vándorgyűléseken rendszeresen részt vesz, előadást tart.
1992-től dolgozik az Elektrotechnika folyóirat szerkesztésében mint rovatszerkesztő.
STRAUB-DÍJ
Perkó László
Nagykanizsán született 1956-ban. 1977-től 1982-ig a 22. Volán Vállalatnál üzemtechnikusként dolgozott. Rövid ipari tevékenykedés után 1982-ben kezdte el műszaki tanári pályáját az Öveges József Középiskola jogelődjében, a 39. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1988-ban felkérést kapott az IPM, majd az NSZI részéről szaktanácsadói feladatokra. 1997-ig dolgozott ezen a területen.
Az Öveges József Középiskolában elöszőr műszaki tanárként dolgozott, jelenleg az iskola igazgatója. Az iskolai feladatai mellett a szakmai vizsgáztatásban is részt vesz. Közreműködött az új modulrendszerű OKJ bevezetésében, a vizsgázatási rend kialakításában.
Szakmai munkája részeként ma is megbízásos feladatokat végez az NSZFI és az MKIK részére. A munkájával, feladataival kapcsolatban van szakmai szervezetekkel. 2008 óta a MEE tagja, napi kapcsolata van az EMOSZ-szal, segíti az MGYOSZ munkáját. Aktív részese volt a villanyszerelő szakmai és vizsgakövetelmények és a központi program elkészítésének.
Szakmai tanárként a jövő szakember-utánpótlásának alakításában, képzésében tevékenykedik.
Iskolai végzettségei: villamos üzemmérnök - Kandó K. V. M. Főiskola Erősáramú Automatika Szak, valamint BME villamosmérnöki diploma, okleveles mérnök-tanár.
URBANEK-DÍJ
Dr. Vetési Emil
Székelyudvarhelyen született 1935-ben. 1958-ban a BME Villamosmérnöki Karán villamosmérnöki diplomát szerzett, majd a Közlekedésmérnöki Karon 1973-ban gazdasági mérnök diploma, BME Gépészmérnöki Karon 1979-ben műszaki doktor. Az építészmérnöki kar tanácsának felterjesztésére 2005-ben c. egyetemi docens.
Munkahelyi tevékenysége:1958: Egyenáramú Gépgyár, 1959: KSZÉV, 1960: MÁV Tervező Intézet (3-3 év tervező, ill. csop. vez., 27 év oszt. vez.), 1992: ny. MÁV mérnök főtanácsos. 1960-tól magántervező (is), 1963-tól magánszakértő (is).
1994-2000: Elektrotechnika lapnál szerkesztő, 2002-2004: főszerkesztő-helyettes.
1993-2013: BME Építészmérnöki Kar Épületgépészeti és Épületenergetikai Tsz., meghívott oktató.
1960 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek (a Vasúti, majd a Közlekedésvilágítási Mubi vezetője volt, tagja volt a Világítástechnikai Szakbizottságnak és 1985-1992 között az Országos Elnökségnek). Tagságai: 1966-tól: KTE, 2001-től: ETE, alapítástól: MEE Világítástechnikai Társaság, Magyar Mérnöki Kamara (szakértői és tervezői jogosultság).
VEREBÉLŸ-DÍJ
Hollósy Gábor
1952.-ben született Győrben.1976-ban a BME villamosmérnöki diplomát szerzett, majd 1977-ben kutató, fejlesztő szakmérnöki diplomát. A BKE-nél 1983-ban mérnök-közgazdász, 1989-ben tervező- elemző szakközgazdász diplomát. 1999-2000-ben MBA szakirányú végzettség - State University of New York at Buffalo.
Munkahelyei:1976-1977 szakoktató a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1977-2002 ÉDÁSZ Vállalatnál osztályvezető, főosztályvezető, majd kereskedelmi igazgató.
2003-2009 EH-SZER Kft (E.ON) ügyvezetője. 2010-től H-INVEST Kft. cégvezetője.
Egyéb fontos megbízatások: Felügyelő bizottsági tag (ÉDÁSZ Rt, Soproni Erőmű Kft),
Felügyelő bizottság elnöke (BAKONY ERŐMŰ Rt) .
1988-tól MEE – tag, 2007-től a MEE Hálózatszerelő és Tervező Szakosztály elnöke, társelnöke.
Szakmai tevékenység: részvétel villamos energia ipar jogi szabályozásának kidolgozásában ,
Szakmai előadások tartása, technológiai és munkavédelmi konferenciák szakmai szervezése, levezetése, egységes hálózatszerelési és üzemeltetési technológia anyagok kidolgozása és OKJ-s tananyagok készítése.
MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ
Arany László
1949-ben született Hódmezővásárhelyen. 1967-ben Erősáramú Villamosenergiaipari Technikumot végzett Budapesten az Üteg utcában, majd ebben az évben Hódmezővásárhelyen a DÉMÁSZ-ban vállalt munkát. A legkülönbözőbb munkakörökben a beosztott szerelőtől, a műszaki ügyviteli csoportvezető beosztáson keresztül, beruházási előadóként, személyzeti és oktatási osztályvezetőként, és marketing főelőadóként dolgozott. Az átszervezések során Szegedre a Vállalati Központba került, mint Pr. főelőadó. Ehhez a munkakörhöz jó alapot adott a menet- közben elvégzett marketing és reklám menedzseri, illetve a kereskedelmi menedzseri felsőfokú szakmai tanfolyam. Több éven keresztül – 2006 évi korengedményes nyugdíjaztatásáig – a szegedi és a hozzá tartozó vidéki telephelyek üzemeltetésének vezetését látta el. Szakmai tevékenysége elismeréséért több ízben kapott Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést.
1983 óta tagja a MEE-nek. Évekig a Hódmezővásárhelyi Szervezet vezetőség tagja, majd a titkára. 2003-ban a Szegedi Szervezettel történt összevonás után lehetőséget és bizalmat kapott a szegedi vezetőség munkájába is bekapcsolódnia.
Jelenleg a vezetőség tagjaként a nyugdíjas tagtársait képviseli. Az országos MEE munkába kezdettől részt vállalt, így évig a Szervező Bizottságban és a Marketing Bizottságban, az Országos Jelölő Bizottságban, valamint az Országos I. Díjbizottságban is vállalt feladatokat. Több éve az Elektrotechnika szegedi tudósítója. Munkája elismeréseként Kandó díjban részesült.
Farkas Sándor
1938-ban született Kákicson.
1957-ben Pécsett a 19.sz. Gépipari Technikumban villamos tagozaton végzett és technikusi oklevelet szerzett., majd 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamos mérnöki diplomát.
1962 - 1964 között Komlón a Mélyfúró Vállalatnál tervezőként és energetikusként tevékenykedett.1964 január-tól a Mecseki Szénbányáknál tervezőként, vezető tervezőként, szakági főmérnökként dolgozott a 2003 január 1.-i nyugdíjba vonulásáig. A tervezői tevékenysége kiterjedt a külszíni – illetve mély szinti- létesítmények tervezésére és a kivitelezés során történő művezetésre is. A BÁNYÁSZAT lapban bányavillamosság téma körben szakcikkeket írt.
A tervezői munkája mellett folyamatosan végzett oktatói tevékenységet. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Pécsre költözése (1969) óta gyakorlat vezetőként,előadóként folyamatosan oktatott 2010.júliusáig mint. óraadó tanár villamos energia- rendszereket tanított. Az oktatói munkája elismeréseként címzetes főiskolai docensi kinevezést kapott. Az oktatáshoz szükséges jegyzetek összeállításában , mint társszerző működött közre.
A MEE pécsi csoportjának 1966 óta tagja.
A MEE keretében rendezett VILLÁMVÉDELMI TANFOLYAMOK jegyzetének összeállításában társszerzőként vett részt.
A Magyar Mérnökkamara tagjaként tervezői és szakértői tevékenységet folytatott a kis- és középfeszültségű szabadvezetékek és erősáramú kábelek tervezése-, létesítése- és üzemeltetése- valamint a bányászati külszíni- és mély szinti- létesítmények tervezése- területén.
Szakmai munkájának elismerésként 1995-ben Verebély díjban részesült.
Horváth József
1948-ban született a Zala megyei Pacsán.
Bp-en a Villamosenergiaipari Technikumban szerezett technikusi oklevelet, majd 1972-ben a BME-n erősáramú villamosmérnöki diplomát, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán 1994-ben mérnök-üzemgazdász diplomát.
Munkahelyei mindvégig az áramszolgáltatáshoz kötötték: az ELMŰ-nél tervezőként eltöltött 2 év kivételével az ÉDÁSZ ill. az E.ON üzemviteli munkaköreiben dolgozott. A villamos hálózatok és alállomások üzemeltetése, fejlesztése, ezen feladatok végzése, később irányítása volt a feladata.
Zalaegerszegi középvezetői beosztásai után 1992-ben üzemviteli igazgató megbízást kapott Győrben, majd főtanácsosként ment nyugdíjba. Kiemelést érdemel a FAM Bizottságban végzett sok éves munkája, oktatási, technikus-minősítő vizsgabizottsági elnöki tevékenysége.
1974 óta tagja a MEE-nek, előbb a zalaegerszegi majd a győri szervezetben. Zalaegerszegen 7 évig titkár, Győrben 12 évig elnök, és a MEE Elnökségben 18 évig ÉDUKO régióképviselő. Választott tisztségviselőként szervezte, irányította az egyesületi szakmai és szervezeti tevékenységet. Több Elnökségi munkabizottságot (pl: a TaR) vezetett. 2 vándorgyűlés (1996 és 2002) szervező bizottságának volt vezetője, többnek szekcióvezetője, négyszer tartott előadást. Az Elektrotechnikába kb. 12 szakmai ill. szervezeti cikket írt.
2000-ben, a centenáriumi évben győri elnökként kezdeményezte régiókonferencia tartását, a Győri Szervezet 50 éves története megírását, és az ÉDÁSZ Rt anyagi támogatásával Kandó Kálmán emléktábla létesítését Győrben.
2003-ban a Győri Szervezet a Nyíregyháza-Sóstói vándorgyűlésen díszes „Vándorserleget és alapító okiratot” adományozott a vándorgyűlések hagyománya előtti tisztelgésül.
Munkáját az egyesület Bláthy díjjal, és ÉDUKO Gothard Jenő díjjal ismerte el.
1941-ben született Miskolcon.
1964-ben az ELTE Természettudományi Karán fizikusi, 1971-ben a BME Villamosmérnöki Karán Irányítástechnikai szakmérnöki diplomát szerzett.
Első munkahelye 1964-től az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Optikai laboratóriuma volt, ahol fotometriai és spektrofotometriai mérésekkel foglalkozott.
1973-tól 2004-ig – nyugdíjazásáig - az Országos Mérésügyi Hivatal munkatársa, majd főtanácsosa. 2004-ig az OMH fotometriai laboratóriumában dolgozott. Munkaköre a fotometriai mennyiségek - fényerősség, fényáram, megvilágítás, fénysűrűség és színhőmérséklet - alap és leszármaztató mérése.
E témakörben előadásokat tartott és számos publikációja jelent meg.
1983-ban a fényáram- és színhőmérsékletmérés témában OMH pályadíjat nyert.
1998-tól munkaköre pirometriai mérések ellátásával is bővült.
2005-től a Szőnyi Fényerő Bt. NAT által akkreditált laboratóriumának vezetője.
Megvilágítás és fénysűrűségmérők kalibrálását végzi.
Pályafutása során több szakmai szervezet tagja volt, jelenleg is tagja a MEE Világítástechnikai Társaságának.
DÉRI DÍJ
Kárpáti Attila
1942-ben Ózdon született. Ipari technikus, (Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum) 1960. Okleveles villamosmérnök, (BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szak)
1965-2012 BME Automatizálási és Alkalmazott Informatika Tanszéken docens, nyug-díjas, 2013 címzetes egyetemi tanár.
Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem 1966, dr.techn. Ipari Elektronika 1973, Műszaki Tudományok kandidátusa, 1994, Phd BME 1977.Innovációs Nagydíj 2000, Nívódíjak (BME 1975, Műszaki Könyvkiadó 1976, MEE 1986). Kiváló felta-láló, aranyfokozat BME (1984,86,87,89,90) Tevékenységi terület: oktatás (elektronika, telje-sítmény elektronika, orvosi képfeldolgozás, alternetív energia ellátó rendszerek), kutatás-fejlesztés (teljesítmény elektronika: röntgen generátorok, nagyteljesítményű áramirányítók te-lepítése, hálózati kompenzálás, speciális alkal-mazások, szünetmentes energiaellátó rendsze-rek megbízhatósága), szakirodalom (jegyzetek, könyvek, szótárak).
Vörös Miklós
1949-ben született.Iskoláit a budapesti Villamosenergiaipari Technikumban és a Budapesti Műszaki Egyetem Erősáramú szakán végezte.
1990-ig a Villamosipari Kutató intézetben dolgozott, mint tudományos főmunkatárs, majd az Interpower Kft ügyvezető igazgatója.
Szakmai munka: Az AC és DC szünetmentes áramellátó rendszerek áramköri fejlesztése, majd azok megbízhatósággal és gazdaságosságossággal kapcsolatos kérdései. A témában több szabadalom résztulajdonosa, illetve több szakmai anyag szerzője.
Fontosabb megvalósult munkák: A Ferihegyi repülőtér I és II pályájának fénytechnikai áramellátása (3MVA szünetmentes áramellátó rendszer)
A Liszt Ferenc repülőtér 1MVA általános célú szünetmentes áramellátó rendszere.
Távközlési áramellátó rendszerek. Nagy megbízhatóságú szünetmentes áramellátó rendszerek bankok, IT fogyasztók számára.
NÍVÓDÍJ
Kimpián Aladár
1940-ben Salgótarjánban született. 1963-ban a BME Villamosmérnöki Kar, erősáramú szak, villamos művek ágazat) okl. villamosmérnök diplomát szerzett.
1963-1972 között a Vertesz Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat létesítményi mérnö-ke; a Gödi 400/220/120 kV-os alállomás villamostechnológiai szerelésének irányítója. 1972 és 1973-ban a Nehézipari Minisztériumban főmérnök; a Dunamenti Erőmű 1290 MW-os bővítésének minisztériumi koordinálása.
1973-2005 között az Országos Villamostávvezeték Vállalat, majd ZRt.-nél 1975-1978-ig a Zapadnoukrainszkaja-Albertirsa 750 kV-os összeköttetés beruházásának vezetője, majd 1983-ig az Albertirsai 750/400 kV-os alállomás vezetője, 1989-ig beruházási főosztályvezető, 1989-1993 között műszaki vezérigazgató helyettes. 1993-2005: üzemviteli operatív főmér-nök. 2006-2007: MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt.; főtaná-csos. 2007-től a TriódArt Bt. ügyvezetője. 2005-től a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának tiszteleti oktatója.
Kiemelkedő szakmai sikerek: a 750 kV-os összeköttetés hazai megvalósítása és beüzemelése, a 400 kV-os átviteli hálózat fejlesztése és korszerű üzemvitele, a nagyfeszültségű feszültség alatti munkavégzés hazai és külföldi propagálása és oktatása. 1989-2005 között a MEE Ovit Üzemi szervezetének elnöke.
Kitüntetések, elismerések: 1980: A nehézipar kiváló dolgozója; 2002: MEE Verebélÿ-díj; 2008: KHEM miniszteri elismerés; 2013: BME aranydiploma, MEE Nívódíj.
Komlós Ferenc
1943-ban Budapesten született. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett
gépészmérnöki diplomát. 1988-ig Kohászati Gyárépítő Vállalat (Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat) dolgozott. 1989-től szellemi szabadfoglalkozású mérnök.
1999-től Pesterzsébeti Városüzemeltetési Részvénytársaság.
2001-től a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Lakossági és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának, 2002-től pedig a Belügyminisztérium Településüzemeltetési Irodájának vezető-főtanácsosa. 2005-től nyugdíjas.
2007-ben kurzusvezető tanár a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban (ENERGIA II. tantárgy).
Kitüntetései: Kiemelkedő elismerések publikálásokért („Hőszivattyú-terv ill. Heller-terv”):
– „NAPENERGIA DÍJ”– EUROSOLAR/Magyarország, Sopron, 2005-04-28;
– „A Környezet Védelméért” életműdíj – Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, Budapest, 2006-02-11;
– A Környezetvédelmi Világnap alkalmából a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere MINISZTERI ELISMERŐ OKLEVELET adományozott „kiemelkedő tevékenysége elismeréseként” (2006).
