2012. évi díjazottak - életrajzok
ELEKTROTECHNIKAI NAGYDÍJ
Dr. Varjú György
Professzor emeritus. 1961-ben szerzett villamosmérnöki oklevelet, 1991 óta a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudomány doktora. 1961 óta a BME Villamosművek Tanszéken dolgozik különböző beosztásokban, 1991-2002 között a t anszék vezetője, az erősáramú tanszékek összevonásával létrehozott Villamos Energetika Tanszék vezetője 2003-ig. 1964-től 2002-ig a PKI Távközlésfejlesztés Intézetben mellékfoglakozásban egyik fő szakterületével, a villamosenergia- és villamosvasút-hálózatoknak a távközlési rendszerekre gyakorolt elektromágneses hatásaival és a távközlési rendszerek elektromágneses hatások elleni védelmével foglalkozik. További fő szakterületei a különleges villamos vasúti táplálási rendszerek és a villamosenergia-rendszerek EMC-je. Több hazai és nemzetközi szervezetben végez munkát és tölt be tisztséget. A MEE-nek 1960 óta tagja. Rendszeresen hozzájárul az egyesület szakmai és közéleti tevékenységéhez. Az egyesület szakmai rendezvényein előadásokat tart és szekciókat vezet. A MEE szervezeti munkájához korábbiakban, mint a BME területi szervezet elnöke, az EMC Munkabizottság vezetője, valamint az Etikai Bizottság tagja járult hozzá. Jelenleg az Egyesület Okos mérés Okos hálózat Munkabizottságának elnöke és az Elektrotechnikai Alapítvány Kuratóriumának tagja. Fontos koordinációs tevékenységet végez a MEE és a partnerszervezetek között, úgy mint az MSZT EMC Műszaki Bizottsága (amelynek elnöke), a Magyar Mérnöki Kamara Energetikai Tagozata (amiben a Minősítő Bizottság elnöke) és a Nemzeti Akkreditációs Tanács (aminek EMC szakértője). Egyesületi munkájának elismeréseként 1989-ben Déri-díjat kapott.
ZIPERNOWSKY-DÍJ
Dr. Fazekas András István
Budapesten született 1954-ben. Okl. gépészmérnök, okl. tanár, energiagazdálkodási szakértő. Tanulmányai: Budapesti Műszaki Egyetem (BME), Gépészmérnöki Kar (1978); Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Bölcsészettudományi Kar (1984); Egyetemi doktorátus: Eötvös Loránd Tudományegyetem (1988), PhD fokozat: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2011). Szakmai továbbképzések: Integrated Energy and Electricity Planning Training Course (International Atomic Energy Agency, Argonne National Laboratory (Illinois, USA)), (1992. szeptember-december). Munkahelyek: Az államvizsgát követően tíz éven át, 1988-ig, az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) tervezőmérnök. 1988 óta a Magyar Villamos Művek Zrt.-nél (MVM Zrt.) dolgozik. Szakmai tevékenységi terület: Villamosenergia-rendszerek rendszerszintű termeléstervezése, termelésoptimalizálás, erőműrendszerek bővítéstervezése, hosszú távú, legkisebb költségű erőmű-építési program kialakítása, rendszerszintű optimalizációs számítások, integrált forrástervezés, erőművi projektek komplex vizsgálata. Egyesületi tagságai: ETE, MET, MKET, MEE, a Magyar Kapcsolt Energia Társaság egyik alapítója. Oktatási tevékenység: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) és a Madridi Műszaki Egyetemen (UPM) oktat 2007 óta. Publikációs tevékenység: Több könyve (Akadémiai Kiadó, MAFE, stb.) és nagyszámú szakcikke jelent meg Magyarországon és külföldön. Kitüntetései: Több pályázati első díj, Segner András János-díj. (Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (2006)). 2011-ben MEE Nívódíj
BLÁTHY-DÍJ
Belső Tibor László
Villamos szaküzemmérnök, a zalaegerszegi területi szervezet titkára. 1966-ban született Letenyén. A pécsi PMMF épületvillamossági szakán szerez üzemmérnöki diplomát 1988-ban, majd 1990-ben a Kandó óbudai karán energetikai rendszertechnikai szaküzemmérnök lesz. Szakmai életútját az ÉDÁSZ Zalaegerszegi Üzemigazgatóságán kezdte 1985-ben. Ez időtől tagja az egyesületnek is. Az ÉDÁSZ és DÉDÁSZ több szervezeti egységénél is dolgozott a villamosenergia-szolgáltatás, -elosztás modernizálása területeken. 1994-től bekapcsolódik a fiatal szakemberek képzésébe a nagykanizsai Cserháti Sándor Mezőgazdasági és Gépészeti Szakközépiskolában. Meghatározó szerepe van az induló elektrotechnikai-elektronikai szakmacsoport technikus gyakorlati képzési rendszerének minőségi kialakításában: nagy sikert arat a „mestermunka” és a „szakmai nap” nevű projekt a tanulók, a kollégák és a szakmai közönség között. Oktató munkája mellett 1995-2001 között rendszertervezőként levezényli és felügyeli a MAXVELL Kft. megbízásából a MOL ZRt. három zalai telephelyét kiszolgáló KÖF-rendszerének telemechanizálási programját, üzemelését. 2008-tól a ZALAVÍZ ZRt. energetikusa. A MIR (Műszaki Információs Rendszer) energetikai értékelő-elemző rendszer fejlesztésében vett részt. Önkormányzatok energetikai auditját, épületek energetikai tanúsítását végzi. KEOP mentorként országszerte készített komplex energetikai tanulmányterveket, vezényelt bonyolítóként energetikai projekteket. Tervezőként a Magyar Mérnöki Kamara tagja. Elkötelezett híve a gyakorló mérnöki értékrendek helyreállításának. Az egyesületnél katalizátor szerepet tölt be. A fiatalítás programját szívügyének tekinti. 2009-től újra tanít, ezért a MEE megújulás és utánpótlás akcióprogramjának aktív kezdeményezője. Meggyőződése, hogy a szakma iránt elkötelezett fiatalok kinevelése a szakmai képzés első éveiben meghatározó. Tanulóit a szakma iránti érdeklődésre, hivatástudatra neveli. Mentorként irányítja a szakmai életpálya kialakítást, tereli az egyesület értékeit felismerő érdeklődő fiatalokat az egyesület, a szakmai és mérnöki pálya felé. A villamos szakmunkás, technikusi képzés és leendő mérnöki életpálya iránt érdeklődök, szakmai fejlődés területén tevékenykedők bármikor számíthatnak segítségére.
Szekeres Sándor
1941.12. 20-án született Losoncon. Gimnáziumi érettségi után az Egyesült Izzó Villamossági Rt.-nál (Tungsram) helyezkedett el. A rádiócsőgyártástól sok-sok munkakör betöltése után jutott el a világítástechnikáig. Minden betöltött munkaköréhez igyekezett megszerezni a szükséges ismereteket, így a híradásipari technikumtól a gépészmérnöki diploma megszerzése után, rendszerszervezői, kereskedelmi és közgazdasági felsőfokú képesítéseket. Hosszú utat járt be a cégen belül a betanított munkás, üzemtechnikus, technológus, rendszerszervező, tervező, műszaki-gazdasági tanácsadó, titkárság-, logisztikai-, és bolthálózat-vezetőként. A Tungsramnál, későbbi GE Lighting-nél betöltött utolsó munkahelye hozta közel a Világítástechnikai Állomáshoz, ahol bekapcsolódott a MEE Világítástechnikai Szakosztály munkájába. 1993 óta tagja a MEE-nek és a Világítástechnikai Szakosztálynak(VTT). 1995-től az Elekro Profi cégnél dolgozott a kereskedelemben. Itteni tevékenysége során mindinkább elkötelezettje lett a világítástechnikai szakmának. A szakma nagy törését jelentő Világítástechnikai Állomás felszámolása után felvállalta a Világítás Házának létrehozásához szükséges koordinációs feladatot. A létesítmény építészeti átalakításától a berendezésig szervezte a kivitelezők és társadalmi munkát végzők munkáját. Napjainkban is a ház működtetésének „háznagya”. Az érdeklődő csoportok számára a VTT életének és házának kalauza. Emellett szakmai és szervezeti életünkről szóló cikkek megírására is vállalkozik.
KANDÓ-DÍJ
Balogh János Miklós
1957. május 23-án született Békéscsabán. Első munkahelyén, a DÉMÁSZ Békéscsabai Kirendeltségén 1974-ben helyezkedett el, pályáját villanyszerelőként kezdte. 1979-ben a szentesi Pollák Antal Erősáramú Szakközépiskolában szerzett villamosenergia-ipari technikusi oklevelet. Szakmai tevékenységét a „Szakma Ifjú Mestere” címmel ismerték el. Munkahelyén technikusi, majd művezetői és műszaki vezetői munkakört töltött be. Alállomások, nagy-, közép- és kisfeszültségű hálózatok működtetése mellett közvilágítási berendezéseket üzemeltetett. A közvilágítás területén az elsők között szerzett gyakorlati tapasztalatot a feszültségszabályzás témakörében. Érintésvédelmi, szabványossági és villámvédelmi felülvizsgálói végzettséget szerzett. 2001-től a villanyszerelési anyagok kereskedelmében dolgozott. Az értékesítési munka mellett termékfejlesztéssel, tervezéssel is foglalkozott. Rendszerengedéllyel rendelkező fogyasztásmérő szekrények kidolgozója. 2009-ben a szabvány előírásainak megfelelő LED-es közút-világítási tervet készített. A Dél-Alföldön több díszés közvilágítási berendezés létrejöttében közreműködött. Jelenleg a SONEPAR Magyarország Kft. Békés megyei területi képviselője. 1981 óta a MEE tagja. A Békéscsabai Szervezetnek előbb vezetőségi tagja, majd 2003-tól titkára. Aktív szerepet vállalt az egyesületi tagság szervezésében, fiatalításában. Lelkes szervezője az egyesületi oktatásoknak, terv- és tanulmánykészítéseknek, kirándulásoknak. A Regisztrált Villanyszerelő képzés területi lelkes szervezője. A MEE VTT tagja. A 2000-ben készült „Dinamikus fénymérés” tanulmány egyik alkotója. Közvilágítási Ankétokon több előadást tartott üzemeltetés, fejlesztés és tervezés témakörökben. 2010-ben a GA Magyarország Kft. pályázatának nyertese, a „Békéscsaba villamosításának története 1904–1960” című ipartörténeti film ötletgazdája, forgatókönyvírója. A II. LED Konferencia szervezőbizottságának tagja. A 2012. évi Békéscsabán megrendezett XLIII. Közvilágítási Ankét szervezésében végzett munkáját a MEE VTT vezetősége „tiszteletbeli tag” címmel ismerte el.
Boa András
1956-ban született. 1977-ben végezett a pécsi Pollack Mihály MF Erősáramú Villamos Mérnöki Karán. Később, 1994-ben a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán „számítógépek az automatizálásban” másoddiplomát szerezett. Pakson az atomerőmű építése során az 1.-2. blokk primer köri villamos berendezései műszaki ellenőrzését, majd a 3.-4. blokk kábelezési munkáinak irányítását végezte. 1989-től a Paksi Atomerőmű Mérőtermének egyik létrehozója, vezetője, később (ezzel párhuzamosan) a Forgógépes Próbaterem vezetőjeként tevékenykedett. 1989-től a paksi ESZI-ben szakközépiskolai tanulókat oktatott 2003-ig, az erősáramú szak megszűnéséig. Főiskolai hallgatók és felnőtt dolgozók villamos képzését napjainkig végzi. Két szakmai tankönyvet, a „Villamos Energetika” valamint a „Villamos forgógépek mérése I.” címűt készítette. 2011. december 30-ig, nyugdíjba vonulásáig, a Paksi Atomerőmű ZRt. berendezésmérnökeként a karbantartáselőkészítő, valamint az irányító feladatokat végzi a villamos forgógépek területén. A MEE-nek 1984 óta tagja, 2001 óta a Paksi Szervezet titkára. 1998 óta szinte minden országos Közgyűlésen és Vándorgyűlésen részt vett. Titkári éveiben nevéhez fűződik közel félszáz szakmai előadás, bemutató; jó néhány bel- és külföldi tanulmányút megszervezése. Aktív szerepe volt a 2009. évi OET Pakson történt előkészítésében, lebonyolításában. Számos úti beszámoló, szakmai cikk szerzője az Elektrotechnika és az Atomerőmű lapokban.
Papp István
1960-ban született Vásárosnaményban. A sikeres egyetemi felvételit követően 11 hónapig katonai szolgálatot teljesített Jánoshalmán. A BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú szak Villamos gépek és készülékek ágazatán végzett 1984-ben. Ezt követően a TITÁSZ Vállalat Debreceni Üzemigazgatóságán hálózattervezőként kezdett dolgozni. 1991-től ÜIK-vezető, 1994-től hálózati, majd 1995-től üzemviteli osztályvezető. Az 1998-as átszervezést követően ismét üzemirányítási csoportvezető (ÜIK-vezető) lett, amit azóta is betölt. Jelenleg Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes területén és Békés megye egy részén látja el feladatát a debreceni ÜIK. 1995-ben a TITÁSZ Rt. vezetésétől megosztott Műszaki Alkotói Díjat kapott a KÖF-hálózatokra felszerelendő túlfeszültség-korlátozók témában. A MEE-nek egyetemista korában már tagja volt, majd a munkába állást követően 1984-ben tagja lett a MEE Debreceni Szervezetnek. A munkahelyen – mint hálózattervező – főként közvilágítás-tervezéssel foglalkozott, ezzel összefüggésben részt vett Debrecen város és Balmazújváros közvilágításfejlesztési terveinek kidolgozásában, MEE-munka keretében. 2000-től 2010-ig a MEE Debreceni Szervezet vezetőségi tagja volt, a tudományos szakreferens tisztséget töltötte be. Az évek során számos szakmai programot, előadást szervezett, neves előadókkal. Ezen idő alatt ellátta a Debreceni Szervezet vándorgyűlési részvételének szervezési feladatait, valamint ő képviselte a Vándorgyűlés Szervezőbizottságában a TITÁSZ-t, illetve később az E.ON Tiszántúlt. Vezetőségi tagságáról a megszaporodott munkahelyi feladatai miatt kénytelen volt 2010-ben lemondani.
Végzettsége: okl. erősáramú villamosmérnök (villamos gép- és készülékek ágazat) BME Villamosmérnöki Kar 1970; okl. villamos szervező szakmérnök BME Villamos-mérnöki Kar 1981; okl. ipariforma tervezési szakmérnök BME TTtK 1991; műszaki tudomány doktora (dr. techn,)BME Villamosmérnöki Kar 1983. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán az egyetemi tanulmányai befejezése után 1970-ben a Nagyfeszültségű Technika és Villamos Készülékek Tanszéken kezdett dolgozni kutatómérnökként, majd 1972-től oktatóként. Oktatási szakterületei a nagyfeszültségű technika és a szigeteléstechnika voltak. 1986-tól a BME Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékén folytatta az oktatási tevékenységet a villamosenergetikai menedzsment, a menedzsment, designmenedzsment, terméktervezés, környezetkultúra, háztartáskultúra, üzleti stratégiai játékok, vállalati gazdaságtan, mérnöki problémamegoldás oktatási területeken. 1980-tól 2000-ig az OMFB Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács Irodájának külső szakértő munkatársa, 1990-1992 között a BME Természetés Társadalomtudományi Kar (TTtK) Dékáni Hivatalának vezetője volt. Kutatómunkát a szolgáltatás- és projektmenedzsment, terméktervezés, designmenedzsment, mérnöki problémamegoldás területeken folytatott és folytat, ami kibővült az elektrotechnika a múzeumpedagógiában (óvodáskorúaktól az ezüstkorúakig) témakörrel, mivel 2009-től a Magyar Elektrotechnikai Múzeum szakvezető mérnök-muzeológusaként vesz részt az elektrotechnika széles körű népszerűsítésének programjában. 1970-től a MEE tagja. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky Károly Szervezetének titkára, 1997-től a Magyar Mérnök Kamara Elektrotechnika Tagozat Minősítő Bizottságának elnöke, a Magyar Ergonómiai Társaság Elnökségének tagja, az Ipariforma tervezési szakmérnökök Társasága Vezetőségének tagja. Kitüntetései: SZVT (Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság) Dicsérő oklevél 1984; SZVT Társasági Munkáért Érdemérem 1987; Miniszteri Dicséret 1987; MEE Egyesületi Munkáért Oklevél 1988; BME TDK munkáért emlékplakett 1989.
CSÁKI-DÍJ
Gaál Róbert
1965-ben született. A Budapesti Műszaki Egyetem, Villamosmérnöki Kar, Erősáramú szak, Villamos Művek ágazat elvégzése után 1989-ben az Ovit Kelet-magyarországi Üzemigazgatóságán kezdett dolgozni tervezőmérnökként. E munkakörömben az újonnan megalakult Műszaki Fejlesztési Osztály tagjaként részt vett az alállomási primer és szekunder rekonstrukciós munkák kiviteli terveinek elkészítésében, majd ezt követően a 90-es évek közepén az első alállomási irányítástechnikai korszerűsítési projektekben (Nagybátony, Debrecen). 1995-ben átkerült az Ovit Központi Szakszolgálatai Üzemébe, ahol az akkor induló ÜRIK projekt (Üzemirányítási Rendszer Irányítástechnikai Korszerűsítése) alállomási munkálatainak felmérése, tervezése és koordinálása volt a feladata. 1997-től a Dynadata majd 1999-től az Astron Informatikai Kft. kötelékében – továbbra is az irányítástechnika és az üzemirányítás területen maradva –, részt vett a MAVIR új üzemirányító Spectrum SCADA rendszerének megvalósításában. 2004 óta vezeti az Astron Kft. Villamosenergiaipari Alkalmazások üzletágát. Számos, az üzem- ill. rendszerirányításhoz kapcsolódó fejlesztési projektben vett részt műszaki szakértőként vagy projektvezetőként. Ezek közül is a hálózati tréningszimulátorok fejlesztése áll hozzá a legközelebb. (Paks alállomási, MAVIR KEK és KKEK szimulátorok) A cége több közös képzést is indított a Budapesti Műszaki Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetemmel a villamosenergia-rendszerekben alkalmazott mesterséges intelligenciák témakörében. Ezeken a kurzusokon elsősorban a tréning-szimulátorokról, valamint az intelligens eseményfelismerésről tartott előadásokat. 2000 óta a MEE tagja. Az elmúlt években több előadást tartott a fenti témákból a vándorgyűléseken, ill. az Energetikai Informatika Szakosztály szakmai szemináriumain.
LISKA-DÍJ
Gedó István
Miskolcon született 1955-ben. Szakmai tanulmányait Szegeden a Déri Miksa Gép- és Villamosipari Szakközépiskolában kezdte, majd 1976-ban végzett a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Kar Villamosgépek és Készülékek szakán. Első és eddig egyetlen munkahelye a MÁV. Az évek folyamán a társaság többszöri átalakulása és ezzel összefüggő névváltoztatása ellenére közel 36 éve – 5 év miskolci kitéréssel - Békéscsabán ugyanazon a munkahelyen dolgozik, jelenleg a MÁV-Gépészet Zrt. Vasúti Járműjavítás üzemében. Munkafelvevő technológusként kezdett, majd főművezető, ezt követően üzemvezető-helyettes, majd 1995-től a mára 170 főt foglalkoztató üzem vezetője lett. Feladata az üzleti tervben meghatározott vasúti jármű vontatómotorok javítási-tekercselési, villamos segédüzemi motorok és berendezések javítási, mérési és beszabályozási feladatainak, belső kivitelezésű alkatrészek gyártásának szervezése, irányítása. Az üzem folyamatosan bővült. Az 1987-ben épült villamos nagygépjavító üzemcsarnok technológiai telepítését vezette. Ekkor valósult meg az üzemben a kornak megfelelő javítási technológiák elméleti és gyakorlati kifejlesztése és bevezetése. A szakmai és műszaki háttér lehetővé tette a nyitást más belföldi közlekedési vállalatok felé, valamint kooperációs munkákat az EVIG és GANZ Villamossági Művekkel. 1995-re megvalósult a minőségirányítási rendszerük, amely mára integrált irányítási rendszerré bővült. 2007-ben felépült az új villamosgép-szerelő üzemcsarnok. Ezekben az időkben a termelési skála bővítése mellett sikeresen bővítették a korszerű vizsgálati rendszerüket, és ezzel az EU-s piacokra is sikerült belépniük. Termelési feltételeiknek, tudásuknak köszönhető, hogy ma már nemcsak saját felhasználásra, hanem külföldi vasutak részére is végeznek villamosgép-javításokat, szállítanak alkatrészeket. Tevékenységét a Gazdasági és Közlekedési Miniszter 2007-ben Baross Gábor-díjjal jutalmazta. 1996-tól tagja a MEE-nek, ezen belül a VILLGÉP MEE csoportnak és a VGKB Szakosztálynak. Szervezetük szakmai továbbképzésein rendszeresen részt vesz, részben hallgatóként, részben előadóként. Alapító tagja volt a 14-évig működő VILLGÉP Szövetségnek, melynek munkájához gyakran nyújtott szakmai segítséget.
STRAUB-DÍJ
Arató Csaba
Pécsett született 1941-ben, ahol 1959-ben érettségizett, majd 1962-ben villanyszerelő szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1970-ben elvégezte a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát, az Erősáramú Kar Villamos Gépek és Készülékek szakát, mint okleveles üzemmérnök. A pécsi Állami Építőipari Vállalatnál ipari tanuló, majd villanyszerelő, később a pécsi áramszolgáltató vállalatnál (DÉDÁSZ) energetikus, majd műszerész volt. 1968-tól Budapesten dolgozik: a Villamos Állomásszerelő Vállalatnál (VÁV) műszaki ellenőr, majd próbaterem-vezető. 1989-től a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél (MEEI) vizsgáló mérnök, 2002 óta a TRACON Budapest Kft.-nél laboratóriumvezető mérnök. A VÁV-nál, majd később a MEEI-nél a fő tevékenysége a kis- és nagyfeszültségű kapcsoló- és vezérlő berendezések, illetve a háztartási villamos készülékek és villamos alkatrészek műszaki ellenőrzése, mérése, típusvizsgálata és minősítése, továbbá villamos biztonságtechnikai ellenőrzések és szabványossági felülvizsgálatok voltak. Az MSZT több műszaki bizottságában képviseli egyesületünket, így folyamatosan közreműködik az erősáramú iparági és országos szabványok kidolgozásában, illetve az európai szabványok honosításában. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tagjaként a Szabványosítási és az Érintésvédelmi Munkabizottság aktív munkatársa, így rendszeresen részt vesz az egyesület által kidolgozott szakmai jogszabályok, szabályzatok, szakmai irányelvek és tanfolyami jegyzetek előkészítésében, írásában, szerkesztésében (pl.: a Villamosmű Műszaki-Biztonsági Követelményei Szabályzat, Villamos Biztonsági Szakmai Elvárások, Javítás utáni vizsgálatok, Érintésvédelmi Felülvizsgálók Kézikönyve és Erősáramú Berendezések Felülvizsgálóinak Kézikönyve). Rendszeresen publikál az Elektrotechnika, a Villanyszerelők Lapja és az Elektro Installateur c. szakmai folyóiratokban. Rendszeresen tart szakmai előadásokat. A Villamos hálózatok gyakorlati kézikönyve című szakmai kiadvány két fejezetének szerzője.
URBANEK-DÍJ
Wenzel Gottfriedné Dr. Gerőfy Klára
A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett 1962-ben. 1962-1963-ban üzemmérnök az Ózdi Kohászati Üzemeknél, majd 1963-1969 között mérnök-tanár az Ózdi Ipari Szakközépiskolában. 1969-től 1976-ig tanársegéd, 1976- 1991 között adjunktus, 1991-től 1996-ig docens, majd 1996 óta egyetemi magántanár a Budapesti Műszaki Egyetem Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika (MOGI) Tanszékén. A színtévesztés korrekciójára világszabadalmat nyújtott be társaival (dr. Ábrahám Györggyel és Szappanos Jánossal) együtt. E találmány hasznosítására alapult meg a Coloryte Rt. 1998-ban, melynek alapító tagja és fejlesztési igazgatója volt, majd tudományos tanácsadója 2003-ig, a cég bezárásáig. Ekkor alapította meg a Colorlite Kft.-t, amelynek tudományos igazgatója. Oktatási területe az elmúlt 40 év alatt sokrétű volt: Méréselmélet, Rendszertechnika, Színtan, Fénytechnika, Látásfiziológia, Kutatásmódszertan, Kísérlettervezés című tantárgyak előadója a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki és Építészmérnöki Karán, az Óbudai Egyetemen, továbbá az Iparművészeti Egyetemen. Tudományos fokozatok: egyetemi doktor (1976), a műszaki tudomány kandidátusa (1991), PhD (1995), habilitáció (1996). Tudományterület: műszaki optika, méréselmélet, színmérés, színlátás, színlátásjavítás. Tagja a MEE Világítástechnikai Társaságnak.
VEREBÉLŸ-DÍJ
Dr. Woynárovich Gábor
1948-ban született Budapesten. A budapesti Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban érettségizett. Az egyéves katonai szolgálat után a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kara Erősáramú szakán folytatta tanulmányait, ahol 1972-ben diplomázott. Harmadévesen bekapcsolódott a Nagyfeszültségű Technika és Villamos Készülékek Tanszéken dr. Csernátony-Hoffer András vezette szigeteléstechnikai kutatásokba. A diplomamunkából, illetve annak folytatásából cikk is készült, amely az Elektrotechnikában jelent meg 1977-ben. A cikk Nívódíjban részesült. 1972-től a BME Nagyfeszültségű Technika és Villamos Készülékek Tanszéken, illetve annak jogutódjain dolgozott 1974-ig tudományos ösztöndíjasként, 1974-75-ben tudományos munkatársként, 1975 és 1987 között egyetemi tanársegédként, 1987-től 1998-ig egyetemi adjunktusként. Részt vett a Nagyfeszültségű Technika, Villamos szigeteléstechnika, Kapcsolókészülékek, Kapcsolási folyamatok, Erőművek és alállomások, Villamos energetika tárgyak oktatásában mint gyakorlatvezető, később előadó. Kutatóként főleg szigeteléstechnikával foglalkozott, ezen belül a szigetelések romlásával, a romlás (öregedés) nyomon követését lehetővé tevő állapotellenőrzési, szigetelésdiagnosztikai vizsgálatokkal, EMC, másodlagos villámvédelmi és ipari elektrosztatikai kérdésekkel is. Egyetemi doktori fokozatát (dr. techn.) 1987-ben védte meg. 1992 és 1998 között a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Kari Tanácsának tagja. 1997-től a Magyar Szabványügyi Testület 801. Szigeteléskoordináció műszaki bizottság elnöke. 1998 első félévében a Royal Melbourne Institute of Technology (Australia) vendégoktatója volt. 1998 őszén megvált a tanszéktől. Az Ovit Rt. Üzemviteli Igazgatóság Alállomás Üzemviteli Osztályán dolgozott 2002-ig főmunkatársként. 2002-ben üzemviteli műszaki főmérnöknek nevezték ki, felügyelete alá tartozott az átviteli hálózat távvezetékeinek és alállomásainak állapotfelmérése, karbantartása, ezen tevékenységek tervezése, végrehajtatása és fejlesztése. 2004-ben a BME címzetes egyetemi docense lett. 2006-tól az Üzemviteli Igazgatóság átszervezéssel a Mavir Zrt. kötelékébe került, főmérnöki, majd osztályvezetői munkakörbe. 2010-ben az Állapotismereti és karbantartási osztály vezetőjeként ment nyugdíjba. Ebből az alkalomból megkapta a Mavir emlékérmet és a Mavir gyűrűt. Közreműködött fejezetszerkesztőként és társszerzőként a „Közép és nagyfeszültségű hálózati berendezések diagnosztikai vizsgálata” című könyv megírásában. A MEE-be 1972-ben lépett be, 1998-tól az Ovit, majd 2005-től a Mavir üzemi szervezet tagja. Előadások tartott az üzemi szervezetben, a MEE szervezésű, társszervezésű villámvédelmi, illetve szigetelésdiagnosztikai konferenciákon, MEE-munkabizottságokban.
MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ
Fázold Miklós János
1936-ban született Füzesabony nagyközségben. 1961-ben szerezett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakán. 1966-ban államvizsgát tett a Villamosmérnöki Kar Híradástechnikai szakán is. 1961. augusztus 1-jétől 1963. január 31-ig gyakorlómérnökként a Mátravidéki Hőerőműben dolgozott. 1963. február 1-jétől lett az Ovit (Országos Villamostávvezeték Vállalat) dolgozója a Kelet-Magyarországi Üzemvezetőségen, Miskolcon. Munkáját alállomási mérnökként kezdte, majd 1964-ben megbízták az akkor megalakuló Üzemvezetőségi Relévédelmi, Mérési és Távközlési Szakszolgálat vezetésével. Munkatársaival részt vett a nagyfeszültségű alaphálózati transzformátorállomások nagy ütemű létesítéseinek, bővítéseinek üzembe helyezésében. A tevékenysége tervezéssel és kivitelezéssel is bővült, miközben 1969-ben az üzemvezetőség a jelenlegi helyére, Felsőzsolcára költözött, és szervezetileg is többször átalakult. 1968-tól több éven át külső óraadó volt a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában. 25 éves szakszolgálati munka után néhány évet osztályvezetőként dolgozott alállomás-irányítási majd műszaki fejlesztési munkaterületen. 1992-től az Ovit átalakulásával létrejött Alállomás Tervezési és Technológiai Osztálynak tervezője lett. Itt dolgozott nyugállományba vonulásáig, 2011. december 31-ig. 2011. május 27-én ötven éven át kifejtett szakmai tevékenysége elismeréséül Aranyoklevelet kapott 50 éve diplomás évfolyamtársaival együtt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
Lukács Aladár
1927-ben született Budapesten. 1949-ben a Fővárosi Tervező Irodánál kezdte pályáját, mint műszaki rajzoló. 1957-ben a Kandó Kálmán technikum esti erősáramú tagozatán technikusi, majd 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán gépészmérnöki oklevelet szerzett. Munkahelyén (közismert nevén a BUVÁTIban) technikusként, tervezőmérnökként, szakosztály-, majd osztályvezetőként lakó- és középületek elektromos és gépészeti tervezését végezte, irányította. A budapesti Gellért szálló rekonstrukciója során az épület elektromos hálózatának tervezését, kivitelezésének irányítását bízták rá, ami szakmai elismertséget hozott. A dán házgyár magyarországi honosításakor az elektromos és gépészeti tervezés központi irányítását - a gyártási technológia kidolgozásával, a megvalósuló lakóépületek tervezésével, helyszínre adaptálásával - osztálya végezte. Az egyesülettel az 1960-as években került kapcsolatba, több munkabizottságban vett részt, és 1974-ben lépett be. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretében számtalan villamos tárgyú országos és építőipari ágazati szabvány kidolgozásában, korszerűsítésében vett részt. Az 1982-ben megjelent „Szabványgyűjtemények 73. Lakóépületek villamos szabályzata” magyarázatos kiadvány több fejezetének közérthető magyarázatait, ábrákkal való kiegészítését végezte el. Elkészítette a „Villamos szerelési technológiák az iparosított lakásépítésben és a lakóház-felújításban” című vizsgálati tanulmányt. Szerzőként vett részt több szakkönyv, tanulmány elkészítésében. Több Kiváló Dolgozói kitüntetése mellett 1975-ben „Az építőipar Kiváló Dolgozója” lett. A Magyar Elektrotechnikai Egyesülettől 1990-ben Straub-díjat kapott. 1985-ben nyugdíjazása után az egyesületben végzett szakmai munkásságát továbbra is folytatta és folytatja ma is. Közismert szerénysége miatt az egyesületben tisztséget nem vállalt, de a Tervezői Munkabizottságban építő javaslataival az egyik legaktívabb tag.
Lakatos István
1945. március 27-én született. A villamosenergia-ipari technikum elvégzése után ösztöndíjas szerződés útján az ELMŰ-nél kezdett dolgozni. Kezdetben fizikai munkakörökben, majd több műszaki területen. Közben elvégezte a közgazdasági technikumot. 1975-ben Szegedre költözött, és áthelyezéssel a DÉMÁSZ-nál folytatta munkáját. 1976-ban felvételt nyert a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Villamosenergia-ipari szakára, ahol 1980-ban üzemmérnöki oklevelet szerezett. Ebben az időszakban a DÉMÁSZ-nál szakmai oktatással foglalkozott. 1987-ben posztgraduális képzésben munkavédelmi üzemmérnöki képesítést (ezzel együtt középfokú tűzvédelmi képesítést) szerezett, majd 1995-ben a szegedi JATE környezetvédő szakán okleveles környezetvédő képesítést. 1988-ban a DÉMÁSZ-nál biztonságtechnikai vezetővé neveztek ki. Feladata a vállalat munkavédelmi, tűzvédelmi és környezetvédelmi feladatainak koordinálása, amelyet 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig folytatott. Nyugdíjasként végzett tevékenysége megbízásos munkavédelmi, tűzvédelmi, környezetvédelmi szaktevékenységek, illetve villamos energiával kapcsolatos szakmai oktatások végzése. 1972 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, a szegedi szervezetben 1988-tól választott vezetőségi tag.1990-2006 között több ciklusban titkári funkciót töltött be. 1978 óta szakmai előadóként vett rész a MEE Szegedi Szervezete által rendezett tanfolyamokon. 2006 óta a szegedi nyugdíjas csoport programjainak szervezését és bonyolítását látja el, vezetőségi tagként oktatásszervezési feladatokat végez. 1998-ban Kandó-díjban részesült.
1936-ban Budapesten született. 1952-ben villanyszerelő szakiskolát, majd 1961-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumot végezte el, ezt követően több szakmai tanfolyam elvégzésével bővítette szakmai tudását.
1952-1978 között a Budapesti Elektromos Művek átszervezésekkor lett a Kőbányai
Kirendeltség műszaki vezetője, majd 1979-től 1994-ig a Fővárosi Távfűtő Művek
Közműalagút osztályvezető helyettese.1982-től ügyvezető igazgató az Elektron Immo-Plus
Kft. villamosipari szerelő vállalkozásának, jelenleg cégvezetőként dolgozik. A MEE-nek 1995-től a tagja.
Az ELMŰ-nél sok hálózattal kapcsolatos újítása volt, az akkori körülmények hálózatainak új szerelési és technológiai megoldására. 1982-ben a vállalkozási korszak beindulásával, a mai szabadvezeték-rendszer technológiai rendszerének megalkotásában is részt vett. A rendszerváltás után a BDK Kft.-vel közösen kidolgoztak egy új középvezetős közvilágítási szerelési technológiát, amelyet jelenleg is alkalmaznak. MEE és VTT rendezvények rendszeres résztvevője. A Világítás Házának létrehozásában nemcsak aktív személyes, hanem anyagi támogatója is volt. A VTT rendezvényeinek saját eszközeivel való rendszeres képes (foto, video) dokumentálását végzi, ami fontos a VTT tevékenységének dokumentálása szempontjából. A néhai kollégákra is ezen felvételek alapján emlékeznek. A VTT elmúlt 15-éves életét bemutató közel egyórás összefoglaló film társszerzője. 2010-es LED konferencia szervezésében részt vett.
A társaival közösen középvezetős közvilágításról cikkeket jelentettek meg az
Elektrotechnikában. 1910-ben Kandó-Díjjal tüntették ki.
DÉRI DÍJ
Kerekes Béla
1961-ben született. 1985-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A gépészmérnöki diploma megszerzése után azonnal a világítástechnikai iparba került, ahol az akkor egyedüli S400 nátriumlámpa-gyújtó kiváltására szolgáló I2 elektronikus gyújtó gyártásában vett részt. Ez a ma már korszerűnek nem mondható termék nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon elterjedhetett a nátiumlámpás közvilágítás. 1990-ben Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát szerzett. 2009-ben a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán Világítástechnikai Szakmérnökként végzett. 1994 óta foglalkozik világítástechnikával, amióta a Tungsram-Schréder Rt.-hez került. Ott ismerte meg teljes mélységében a világításhoz szükséges eszközöket és a világítástervezés alapjait. Kisebb-nagyobb világítási tervet készített a közvilágítás területén. Kiemelt figyelmet fordított a gyalogátkelőket kiemelő világításra és más speciális világításra is a közvilágításon belül, ilyen a hidak világítása. 2006-ban megalapította a Fénykerék Kft.-t, ahol főként közvilágítási terveket készít. 1994 óta tagja a MEE VTT-nek, ahol a társaság munkájában aktívan részt vesz. Közvilágítási ankétokon és a LED-konferenciákon előadásokat tart, az Elektrotechnikában több cikke jelent meg.
NÍVÓDÍJ
Dr. Bürger László
1968-ban született Budapesten. 1992-ben erősáramú villamosmérnöki oklevelet, 1996-ban egyetemi doktori címet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1995-től az MVM Országos Villamos Teherelosztóban dolgozott, ahol feladata a folyamatirányító számítógépen futó és az üzem-előkészítési célú hálózatszámítási alkalmazások üzemeltetése, adatbázisuk karbantartása volt. Részt vett az ÜRIK projekt előkészítésében és végrehajtásában, ezen belül főként az OVT új számítógéprendszerének paraméterezésében, a SCADA és a DAS adatbázis feltöltésében, a hálózatszámítási modell kialakításában, a hálózatszámítási alkalmazások gyári és helyszíni tesztelésében, hangolásában. 2001-től a MAVIR főmunkatársa. 2002-től hálózatfejlesztés-tervezéssel, tervezési célú hálózatszámításokkal foglalkozik. Részt vett a MAVIR-ban 2004 óta készített rendszerszintű hálózatfejlesztési tervek kidolgozásában, a hálózatfejlesztés-tervezés módszertanának kialakításában. Több nemzetközi munkacsoportban dolgozott hálózatfejlesztési és kapacitásallokációs szakterületen, jelenleg az ENTSO-E hálózatfejlesztéseket koordináló kelet-közép-európai regionális munkacsoportjának tagja. A MEE MAVIR Üzemi Szervezet és az IEEE Power Engineering Society tagja.
Dr. Novothny Ferenc
Dr. Novothny Ferenc (PhD), az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának egyetemi docense, a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1985-óta szaktanácsadója. A MEE-VET alapító tagja és sokáig a Biztonságtechnika és Környezetvédelem tagozat vezetője volt. Részt vállal konferenciák szervezésében és a villamos irányelvek és szabályzatok kidolgozásában. Tevékenyen részt vesz a villámvédelmi, a tűzvédelmi és a szabványosítási munkabizottságokban. Több mint öt éve az Érintésvédelmi Munkabizottság vezetője. Az Épületvillamossági és Biztonsági Szakosztály Intézőbizottságának aktív tagja. Szakmai folyóiratokban rendszeresen publikál. Szervezési, szakmai tanácsadásával aktív szerepet vállal az ifjúság szakmai tudásának bővítését szolgáló MEE Fiatal Szakemberek Társasága Kandó Hallgatói Tagozat munkájában. Ezen tevékenységének elismeréseként 2005-ben a MEE Verebély-díját vehette át. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 2010. évi 86. közgyűlésén a tudósok neveivel fémjelzett díjak közül a Bláthy-díjat vehette át Dervarics Attila elnöktől. A Bláthy Ottó Titusz-díjat a MEE olyan tagjának adományozza, aki az egyesületi életben, annak fejlesztése és szervezése terén kiemelkedő tevékenységet fejt ki, az egyesület munkáját és ezen keresztül az elektrotechnika fejlesztését jelentős mértékben elősegíti, és amellett saját szakterületén is kiemelkedő műszaki-gazdasági eredményeket ér el. A Magyar Szabványügyi Testület több műszaki bizottságában is tevékenyen képviseli a MEE villamos mérnökeinek szakmai szellemiségét.
Pekánovics László
1960-ban született, Budapesten. A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola elvégzése után az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott fejlesztőmérnökként, majd a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet kalibráló laboratóriumának csoportvezetője volt. 1998-tól a VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft.- ben dolgozik. Erősáramú villamos berendezések, valamint távvezetéksodronyok és -szerelvények vizsgálatával, ezekhez mérőrendszerek összeállításával, mérő, ill. vezérlő szoftverek készítésével foglalkozik. Áramszolgáltatói megbízások alapján részt vett távvezetékek terhelhetőségének növelésére, valamint real-time üzemvitelének megvalósítására szolgáló kutatási, fejlesztési munkákban. Ennek kapcsán távvezetéksodronyok modellezésére, zárlati és statikus terhelhetőségének számítására alkalmas programot, valamint a real-time üzemvitelhez meteorológiai adatgyűjtő rendszert és üzemirányító szoftvert fejlesztett. Adatfeldolgozó programot készített áramszolgáltatók részére a kis- és középfeszültségű hálózatok diagnosztikai bejárásakor keletkező adatok nyilvántartására és elemzésére. Részt vett a mechanikai biztosítós távvezeték-szerelvények vizsgálataiban és az ehhez kapcsolódó méréstechnikai feladatok megoldásában. 2005 óta minőségügyi vezetőként felelős a cég minőség- és környezetirányítási rendszerének működéséért, vizsgálólaboratóriumi és terméktanúsító akkreditáltságának fenntartásáért.
