2011. évi díjazottak - életrajzok
ELEKTROTECHNIKAI NAGYDÍJ
Dr. Borsányi János
1933-ban született Budapesten. 1956-ban végezte el az ELTE vegyészmérnöki szakát, két évet dolgozott vegyészként, de igazi elhivatottságot a tanítás iránt érzett. 12 évet középiskolában kémia-fizika szakos tanárként, majd 1970-től a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola adjunktusaként, majd docenseként tevékenykedett, napjainkban az Óbudai Egyetem nyugdíjas oktatója. Pályájának új irányt az adott, hogy 1973-75-ben a BME-n fényforrás szakmérnöki diplomát szerzett, és fokozatosan kiépítette a főiskolán a világítástechnikus képzést. Ehhez ki kellett dolgozni a tantervet, létre kellett hozni a világítástechnikai laboratóriumot, meg kellett írni a tankönyveket, jegyzeteket. Ezek az ő szervezőmunkája és ipari szakemberek bevonása által váltak lehetségessé.
A posztgraduális világítástechnikus képzés is így megfelelő színvonalon elindulhatott, és a 80-as évek eleje óta – egy-két év kényszerű
kihagyásával – napjainkban is folyik. 1987 és 1993 között intézetének oktatási igazgatóhelyettese volt. Számos cikke jelent meg különböző szakmai folyóiratokban, tanfolyamokat tart a GE fiatal mérnökei számára, valamint az Országos Munkavédelmi Továbbképzőn. Két cikluson át volt a MEE VTT oktatással megbízott alelnöke, ebben a minőségében a Mérnökkamara által akkreditált továbbképzéseket szervezett. A MEE
szakirodalmi nívódíj bizottságának valamint a diplomamunkákat elbíráló díjbizottságnak évek óta tagja. Munkájáért több ízben részesült elismerésben; Kandó Aranygyűrű, Urbanek-díj, Gergely-Sziráki-díj, MEE Életműdíj tulajdonosa. Nős, négy gyermeke, öt unokája van.
BLÁTHY DÍJ
Dr. Fodor István
1947-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait általános gimnáziumban végezte, jóllehet a családi „hagyományhoz” híven már korán a villamos szakmát választotta. 1966-ban felvételt nyert a BME Villamosmérnöki Karának erősáramú szakára.
1969-től hallgatóként bekapcsolódott a Nagyfeszültségű Technika tanszéken dr. Csernátony Hoffer András által vezetett szigeteléstechnikai kutatásokba. 1972-ben e területen írta és védte meg diplomáját, majd tudományos segédmunkatársként folytatta a megkezdett kutatómunkát a szigetelésdiagnosztika területén.
Családi okok miatt 1973-ban megvált a tanszéktől: a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára helyezték, ahol tanársegédként az oktatás mellett az ottani nagyfeszültségű laboratórium beruházásának befejezése és üzembeállítása volt a feladata. A laboratóriumot sikeresen bekapcsolta az oktatásba, és azt 1979-es távozásáig jelentős mértékben továbbfejlesztette. A főiskolán folyó betonalap-földelő kutatás révén kapcsolódott be a MEE tevékenységébe, ahol 1975-től a Villámvédelmi Munkabizottság tagjaként
vett részt a munkában.
1978-ban visszatért a BME Nagyfeszültségű Technika Tanszékére. Egyetemi doktori címét 1979-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol adjunktusként folytatta oktatási munkáját. A MEE-ben pedig az Elektrosztatikai MUBI tagjaként, az akkor újdonságnak számító terület szakmai bevezetésével, megismertetésével foglalkozott.
1988-tól a MEE szaktanácsadója, majd 1989-ben a MEE által szervezett VI. Nemzetközi Elektrosztatikai Konferencia
előkészítésében és munkájában vett részt.
A kilencvenes években több alkalommal tartott előadásokat a MME és a MATE szervezésében, elektrosztatika és EMC témákban.
A BME Nagyfeszültségű Technika Tanszék nagyfeszültségű laboratóriumának vezetőjeként a laboratórium megújításáért dolgozott – szem előtt tartva az oktatás színvonalának megőrzését.
2001-ben a tanszéken kialakult
helyzet kapcsán távozik az egyetemről és saját cégében, a VILODENT 98 mérnökirodában ügyvezetőként dolgozik tovább, változatlanul a villámvédelem, EMC és szigetelésdiagnosztika területén.
2007-ben megszervezi az egyesület keretein belül a nagy forgógépek diagnosztikai kérdéseivel foglalkozó GENERÁTOR Munkacsoportot.
Ugyancsak ebben az évben kap egyesületi megbízást a villámvédelem területén zajló változások kapcsán az egyesület képviseletére az MSZT-ben és az OKF-ben
folyó munkákban.
2008-ban megrendezi - a nagy érdeklődéssel kísért -
villámvédelmi konferenciát. A MEE-t és az MMK-t képviselve a Műszaki
Bizottság meghatározó résztvevőjeként segíti az új villámvédelmi szabvány magyar nyelvű változatának elkészítését.
Hosszú szervezőmunkájának eredményeként létrejön az MSZT és a MEE közötti megállapodás az új villámvédelmi szabvány MMK által akkreditált oktatásáról, és 2009 végén megszervezi és beindítja a közös oktatást.
Előkészíti, majd lektorálja a MEE által kiadott „Villámvédelem 2009” jegyzetet.
2008-tól a MEE képviselőjeként tevékenykedik az OKF új OTSZ-t előkészítő szakmai bizottság munkájában. 2010-től titkárként vesz részt az ÉVB szakosztály újjászervezésében, s egyesületi feladata a MMK és a MEE közötti kapcsolat és együttműködés szorosabbá tétele.
Schachinger Tamás
Schachinger Tamás 1956-ban, több generációra visszatekintő műszaki értelmiségi családban született Sopronban. Gimnáziumi tanulmányait a soproni Széchenyi István Gimnáziumban matematika tagozaton végezte, majd 11 hónapos sorkatonai szolgálat után 1976-tól 1981-ig az Ilmenaui Műszaki Egyetem (Németország) Erősáramú Villamosmérnöki Kar hallgatója, ahol kitüntetéses diplomát szerzett.
Első munkahelyén, az MKM Magyar
Kábel Művekben 1981-ben fejlesztőmérnökként helyezkedett el, ahol is a
kis-, majd azután a közép-, végül a nagyfeszültségű kábelek és szerelvényei termék és technológiai fejlesztésén dolgozott. 1984-85-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen kábelmérnök diplomát szerzett. Ez idő alatt részt vett a MKM Nagyfeszültségű vizsgáló-kutató laboratóriumának beruházási munkálataiban, majd a laboratórium műszaki átvétele és üzembe helyezése után a laboratórium vezetője lett.
1990-1991-ben
fejlesztési osztályvezető, majd 1991-1994 között műszaki főmunkatárs. Vezetői feladata a központi fejlesztési munkák irányítása, a vállalati fejlesztési feladatok koordinációja, speciális beruházási projektek tervezése, szervezése és lebonyolítása.
1988-tól négy évig a MTA levelező aspiránsi ösztöndíjával a Drezdai Műszaki Egyetem Nagyfeszültségű Technika tanszékén a kábelek fázisvezetője, mint
nagyfeszültségű elektróda és a polimer kábelszigetelések határfelületi
jelenségeit kutathatta. Ez időszakban több tudományos publikációt jelent meg szakfolyóiratokban, konferenciákon, így az Elektrotechnikában is.
A MKM Magyar Kábel Művek Rt. privatizációját követően 1994-1996-ig a MKM Budapesti Kábelgyár gyárigazgatója. A vállalat belső átszervezését követően 1996-tól 1999 márciusáig a MKM Magyar Kábel Művek Rt. központban kutatás-fejlesztési vezető. Az MKM fejlesztési tevékenységével bekapcsolódott a Siemens nemzetközi műszaki-fejlesztési rendszerébe, de jelentős projektekben vett részt hazai kutatás-fejlesztési együttműködésben is.
1999-től a GA Magyarország Kft. ügyvezetője. A cég a németországi Energie- und Kraftanlagen Gruppe magyarországi leányvállalataként meghatározó partner a cégcsoport nemzetközi együttműködéseiben, szakmai és üzleti kapcsolatrendszerében is.
A MEE tagja1982 óta. 1997-1999-ig a MEE MKM Rt. Üzemi Szervezet titkára, a MEE Budapesti Regionális Koordinációnak (BUDAKO)
megalakulásától, 1997-től 2003-ig titkára. 1997-től máig az Elektrotechnika Szerkesztőbizottság tagja, 2006-tól a MEE Gazdasági Bizottság Elnöke, az Egyesületi Elnökség tagja.
Kitüntetései: MEE ELMŰ Rt. Szervezet Fodor István-díj 2007, Bláthy-díj 2011.
KANDÓ DÍJ
Horváth Zsolt
1972-ben Budapesten született. A Verebély László technikumban villamosenergia-ipari technikusi képesítést szerzett. Ezt követően a MEDFK-án mérés és műszaki diagnosztika szakirányon gépészmérnökként,
majd terotechnológia szakirányon műszaki menedzserként végzett.
Energetikusi képesítését Esztergomban az OKTÁV-nál folytatta. Pályafutását a GANZ KK Kft.-ben kezdte, ahol több pozícióban is dolgozott. Először az üzemfenntartatási osztályon termelés irányítóként, majd főenergetikusként az elektromos karbantartási, javítási, felújítási munkálatok irányításával, üzemeltetéssel, az energetikai
tevékenység irányításával foglalkozott. A karbantartásról és az árpolitikáról írt pályamunkái a GANZ cégek közös rendezésű tudományos, szakmai versenyén Ganz Ábrahám-díjat nyert. 2003-tól a Gép és Galvanizáló üzemek vezetését vette át, majd feladatköre az Érintkezőgyártó és Vasmaggyártó üzemek vezetésével bővült. A
fémalkatrész-gyártás irányításával, szakmai felügyeletével, az üzemek és szereldék közötti kooperációval foglalkozott. A MEE GANZ KK üzemi szervezetéhez belépésekor csatlakozott. 1998-2005 között a titkári feladatokat is ellátta. Tevékenysége során az üzemi szervezet létszáma közel duplájára emelkedett, a szervezet fiatalodott, az élet
felélénkült. 2005-től és jelenleg is a Ceva Phylaxiá Zrt. Üzemeltetési osztályán fenntartási vezetőként dolgozik. Munkája során üzemeltetéssel, gépek, berendezések karbantartásával, javításával, valamint az energetikai feladatok irányításával foglalkozik. Egyesületi tevékenységét a Villamos Gép, Készülék és Berendezés szakosztályban
folytatta, ahol jelenleg a szakosztály gazdasági ügyeivel foglalkozik, a szakosztály GB delegáltja, valamint Elektrotechnikai Alapítvány kuratóriumi tag.
Madarassy Pál
1954-ben
született Győrteleken. Tanulmányai befejezését követően 1976-ban kezdett el dolgozni az akkori TITÁSZ Vállalat Fehérgyarmati Kirendeltségén művezetőként. 1983-ban a TITÁSZ Vállalaton belül a Mátészalkai Üzemigazgatóság üzemviteli főművezetője volt, majd 2001-2004-ig a kirendeltség kiviteli tervezője. 2004-től területgazda, majd projektgazda az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató/Áramhálózati ZRt-nél.
1985 óta a MEE Mátészalkai Szervezetének tagja. A Közvilágítási Munkabizottság tagjaként tevékenyen részt vett az iskolavilágítási akcióban, illetve a térség közvilágítási rekonstrukciós programjában.
A MEE keretein belül szerevezett oktatásokat,
számtalan tanulmányi kirándulás megszervezése, lebonyolítása fűződik a nevéhez. 1990-től 2010-ig a helyi szervezet gazdasági vezetője. Napjainkban is aktív tag, a szervezet meghatározó személyisége.
Major Gyula
1957. május 22-én született Budapesten. 1981-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán matematikus oklevelet szerzett.
Munkahelyei: 1981-1991 Tungsram Rt., 1991-2000 között a Lisys Fényrendszer Stúdiónál informatikai főmérnök, 2001-től a Lisys Fényrendszer Rt. informatikai főmérnöke, majd gazdasági igazgatója 2005-ig. 2006-tól stratégiai fejlesztési igazgató.
Szakmai tevékenysége: világítástechnikai
tervező programok, tükörtervező programok készítése, 1989-1993 között a Kandó Kálmán Főiskola világítási szakmérnöki posztgraduális képzésén oktató, Lisysen belül a szakmai továbbképzést irányítja.
MEE VTT tagja 1983 óta, C.I.E. (Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság) különböző technikai munkabizottságok magyar tagja 1989-től. 2005-től a MEE Gazdasági Bizottságának tagja, valamint a MEE VTT Ellenőrzési Bizottság elnöke 2006-tól.
A VTT évkönyvben és az Elektrotechnikában publikál, hazai és nemzetközi konferenciák szervezője, előadója.
Tóth Miklós
A Győr-Moson-Sopron megyei Babóton született 1951. október 23.-án.
1973-ban a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Kar Villamosenergia-ipari Szakán erősáramú villamos üzemmérnök diplomát szerzett.
Pályáját 1973-ban kezdte az ÉDÁSZ Vállalat Kapuvári Üzemigazgatóságán szakszolgálati üzemmérnökként. 1976-tól 1990-ig a
szakszolgálati csoport vezetője, majd ezt követően 1993-ig - az üzemigazgatóság megszűnéséig - az üzemviteli osztály vezetője. Szakmai munkája előbb felölelte az üzemigazgatóság területén üzemelő alállomások 20 kV-os védelmi berendezéseinek üzemeltetését és korszerűsítését, majd az üzemviteli osztály munkáját vezette.
Az ÉDÁSZ Vállalat 1993-ban történt átszervezését követően 2001-ig a Győri Üzletigazgatóság Kapuvári Műszaki Centrumban üzemviteli csoportvezető, illetve műszaki vezető beosztásban a közép- és kisfeszültségű hálózatok üzemeltetését és
fejlesztését irányította. 2010-ben történő nyugdíjazásáig az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató, illetve Áramhálózati Zrt. Győri Hálózati Régiójában szakértői, illetve területgazdai munkakört látott el.
A MEE-nek 1973 óta tagja.
Munkába állásával egy időben lépett be a MEE Kapuvári Szervezetébe, ahol előbb vezetőségi tag, majd
1990-től 1994-ig titkár, ezt követően - most már nyugdíjasként - a szervezet elnöke.Rendszeres szervezője, előadója, vizsgabizottsági
tagja a Kapuvári Szervezet által lebonyolított szakmai tanfolyamoknak.
Éveken keresztül a villanyszerelő szakmunkásképzésben ÁSZB társelnöki, technikusi és felsőoktatási képzésben résztvevőknél konzulens feladatokat látott el.
Az elmúlt 10 évben számos nagysikerű belföldi és külföldi szakmai tanulmányút is az ő szervezésében valósult meg.
Alapító tagja a MEE Észak-dunántúli Szervezetek Regionális Koordinációjának, melyben alapításától 2010-ig az ÉDUKO Gothárd Jenő-díj díjbizottságának is tagja volt.
A MEE Kapuvári Szervezet szervezeti és szakmai életében az elmúlt közel 40 év során kiemelkedő szerepet vállalt. A szervezet elnökeként elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy amíg a hasonló háttérrel rendelkező szervezetek megszűntek, a MEE egyik legkisebb létszámú szervezete jelenleg is stabil létszámmal működik.
CSÁKI DÍJ
Dr. Nagy László
1944. május 8-án született Egerben. A Budapesti Műszaki Egyetem
Villamosmérnöki Karának erősáramú szakán, villamos gépes ágazaton szerzett diplomát 1967-ben. Első munkahelyén, a Villamosipari Kutató Intézetben gyakornokként kezdett, majd volt tudományos segédmunkatárs, munkatárs, osztályvezető, főosztályvezető, kutatási főmérnök és végül az intézet igazgatója 1990-ig. Ezt követően az EPOS PVI Rt. amerikai-magyar vegyesvállalat vezérigazgatói posztját töltötte be, majd 1993-ban lett a német VARTA konszern magyarországi leányvállalatának vezetője. Az évek folyamán a cégnek a nemzetközi integrációs folyamatokból következő többszöri átalakulása és evvel összefüggő névváltoztatásai ellenére ezen pozíciója lényegileg változatlan maradt. Ma a világ legnagyobb, ipari akkumulátor gyártójának, az EnerSysnek
magyar leányvállalatát vezeti. Emellett 2009 óta az EnerSys Advanced Systems főnökeként a lítium-ion akkumulátorok, valamint az ezeken alapuló rendszerek fejlesztését és gyártását irányítja az Európát, Afrikát, Közel-Keletet felölelő régióban.
Nevéhez nagyszámú szakmai cikk, előadás és 23 Magyarországon, illetve külföldön hasznosított szabadalom fűződik.
A MEE-nek 1978 óta tagja. 1985 és 1992 között a MEE VKI szervezetének, majd 1997-től 2010-ig az Automatizálási és Informatikai Szakosztálynak (korábbi nevén Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztálynak)
elnöki posztját töltötte be. Jelenleg az Energetikai Informatika Szakosztály vezetőségi tagja.
LISKA DÍJ
Dr. Tarnik István
1949. április 29-én született Pécsett. 1973-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán az erősáramú szakon – Csáki professzor tanítványaként –, a Gépesítési- és Automatizálási Ágazaton jeles eredménnyel. 1973-ban, a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-tanári oklevelet, majd 1987-ben doktori címet is
szerzett a szabályozástechnika, felvonók és felvonócsoportok mikro-számítógépes irányítása témakörben.
1973-tól egy rövid ideig a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál beosztott mérnökként dolgozott Pécsen. 1974-től 1990-ig – a műszaki felsőoktatásban – a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tanársegédként, illetve adjunktusként dolgozott. 1990-től a HC Automatizálási Kft. ügyvezetője. 2000-től a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar docense és a Villamos Hálózatok Tanszék vezetője.
Oktatási tevékenysége az
irányítástechnika, a villamosságtan, a programozható vezérlések, a felvonók vezérlése, a felvonók hajtása, az automatizált villamos hajtások és a villamosenergia-ellátás témakörökhöz kapcsolódik.
1983-tól több szabadalmi bejelentést tett a „Mikroprocesszorral vezérelt kapcsolási elrendezés, előnyösen felvonók vagy felvonócsoportok részére” témakörben. Ezen szabadalom nyitotta meg az utat, hogy a korábbi vezérlési rendszerekről át lehetett térni a mikro-számítógépes rendszerekre a felvonók irányításánál. A gyakorlatban főként a nagy megbízhatóságú és bonyolult felvonó vezérlési és hajtásszabályozási rendszerekkel foglalkozik. Nevéhez fűződik a Paksi Atomerőmű felvonóinak, a budapesti Központi Katonai Kórház robottargoncákkal együttműködő felvonóinak vezérlése és hajtásszabályozása, melyet
2007-ben a televízió is bemutatott. Tevékenysége között szerepel a METRÓ szabályozott hajtású mozgólépcső hajtásszabályozásának tervezése és kivitelezése. 2004-től 2007-ig a Fővárosi Közlekedési Felügyelet (Nemzeti Közlekedési Hatóság) megbízott felvonó szakértője a 4. számú metróvonal engedélyezési eljárásában.
Számos közéleti tevékenységet is folytat. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara K+F tagozat, majd az Etikai Bizottság elnöke, később az elnökség tagja. Elnökségi tagja
is volt a Magyar Mérnöki Kamara Építőgép és Felvonó tagozatának. A
Baranya megyei Mérnöki Kamara elnökségi tagja. PAB VI. Műszaki és Földtudományi Szakbizottság Villamos Munkabizottságának elnöke, majd tagja.
Számos kiadvány, jegyzet és szakcikk szerzője. Számos alakalommal tartott szakmai előadásokat az egyesület által szervezett rendezvényeken. Kiemelt feladatnak tekinti a hallgatók és a fiatal villamosmérnökök bevonását a MEE tevékenységébe.
Több minisztériumi, egyetemi és tudományos kitüntetés illetve nívódíj tulajdonosa.
STRAUB DÍJ
Szigetiné László Erika
1950-ben született Budapesten. 1972-ben végzett a Pollack Mihály Főiskolai Gépész Karon, villamos szak, épület-villamos ágazaton. Ezt követően több szakmai tanfolyam elvégzésével bővítette tudását, többek közt építőipari képesített kalkulátor, beépített tűzvédelmi berendezések
szaktervező, érintésvédelmi szaktanfolyam, felsőfokú energetikusi szaktanfolyam, építési műszaki ellenőr.
1972-1975 között a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál műszaki előkészítő, majd villamos művezető volt. Feladatai közé tartozott többek közt a Fejér megyei és balatoni munkák villamos előkészítése, lakótelepi házak villanyszerelése kábelhálózattal, trafóval, kazánházzal.
1975-1978 között a Fejér megyei Beruházási Vállalatnál Műszaki ellenőrként dolgozott, munkái közé tartoztak az épületek villamos és gépész szerelési munkái, műszaki ellenőrzései, térvilágítása. Ezt követően 1983-ig az ALUTERV-FKI villamos koordinátora, majd 14 évig a Fejér Megyei Szent György Kórház és Rendelőintézetben fő energetikusként, energia osztályvezetőként, és műszaki ellenőrként, valamint fejlesztő mérnökként tevékenykedett. A kórház akkor még magas szintű karbantartó rendszerében dolgozó műszaki állomány szakmai színvonalának fenntartására alapítványt hozott létre,
mely a mai napig működik. 1997 és 1999 között az ARÉV ZRT. villamos létesítmény felelőseként feladatai közé tartozott a cég pályázataihoz a villamos pályázatainak összeállítása. Pl.: Nemzeti Színház, MOM Park, stb. 1983-tól napjainkig folyamatos magántervezéssel, ill. saját Kft.-ben történő munkavégzéssel foglakozott.
A MEE-nek 1975 óta tagja. Főleg a Székesfehérvár területi szervezetnél tevékenykedik,
szakosztály felkérésekre előadást tartott kórház világítási rekonstrukciós munkákról, iskola villamos rekonstrukciókról, stb. A Magyar Mérnök Kamara különböző szintű szervezeteiben vállalt feladatot.
URBANEK DÍJ
Dr. Majoros András
Dr. Majoros András 1939. október 26-án született Mátészalkán. 1963-ban szerzett oklevelet a BME Villamosmérnöki Kar erősáramú szakán. Munkahelyei és beosztásai:
1963-1966 között műszaki ügyintéző az Energiagazdálkodási Intézetben (HŐTERV).
1966-tól a BME Építészmérnöki Karán tanársegéd, adjunktus majd docens. 1997-2009 között egyetemi tanár, 2005-től professzor emeritus. 1991-2005
tanszékvezető-helyettes, 1994-2005 intézeti igazgatóhelyettes.
Tudományos fokozatai: egyetemi doktor (1987), műszaki tudomány
kandidátusa (1987), PHD (1995), habilitáció (1996 épületfizika).
Szakmai tevékenysége: Az építészmérnöki karon a mesterséges és a természetes világítás, valamint az épületvillamos berendezések tárgyak oktatása (előadások és gyakorlatok) a magyar és angol nyelvű képzésben, közreműködés posztgraduális képzésekben.
Eredményes kutatásai a természetes világításra (a természetes fényforrás hazai jellemzőinek meghatározása, méretezési eljárások, benapozás¬védelem problémái, stb.), a mesterséges világítás természeteshez történő illesztésére és az illesztés eredményezte energiamegtakarítás meghatározására, a dinamikus világítás hatásainak tisztázására, a látássérültek igényeit kielégítő vizuális környezet formálására irányultak. Kutatásai eredményeit mintegy 30 alkalommal publikálta hazai és nemzetközi konferencián illetve folyóiratban.
Részt vett több nemzetközi program (TEMPUS, LEONARDO, AWARD, ALADIN) keretén belül folytatott kutatásban, oktatási anyag
fejlesztésben.
Szerzője 2 könyvnek, 9 magyar és 4 angol jegyzetnek, szerkesztője és társszerzője 2 jegyzetnek, társszerzője 6 könyvnek és 5 jegyzetnek.
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan részt vett a MEE Világítástechnikai Szakosztályának, illetve a VTT a munkájában, előadott konferenciáin és ankétjain, közreműködött eseti bizottságainak munkáiban.
VEREBÉLŸ DÍJ
Dr. Varga László
1951-ben született Nemessándorházán. Középiskolai tanulmányait Zalaegerszegen végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen az erősáramú szakon 1974-ben szerezett villamosmérnöki diplomát és 1999-ben menedzser gazdasági mérnöki diplomát.
Szakmai munkáját a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet Villamos Berendezések főosztályán kezdte kutatómérnökként.
A VEIKI Villamos Berendezések Divízióján tudományos munkatárs, majd főmunkatárs, 1993-tól laboratóriumvezető, 1995-től pedig szakigazgató. Részt vett a VEIKI Villamos Berendezések Divíziójának átalakításában, a
VEIKI-VNL Kft. létrehozásában. 1996-tól a VEIKI-VNL Kft. ügyvezetőjeként irányítja a laboratórium munkáját.
Szakmai és gazdasági irányítói munkája eredményeként a laboratórium az 1996. évi 22 fős létszámról indulva a piaci szegmens sikeres bővítésével jelenleg meghaladja a 40 főt. Főként az export bővítésével sikerült megszilárdítani a laboratórium gazdasági helyzetét, és ismertté tenni a VEIKI-VNL Kft.
nevét külföldön is szakmai berkekben.
Tudományos munkája eredményeként megszerezte 1992-ben a kandidátusi fokozatot, majd 1993-ban az egyetemi doktori és 1995-ben a PhD fokozatot.
A távvezetékekkel és szerelvényekkel kapcsolatban publikációi jelentek meg az Elektrotechnikában, a Villamosságban, a Magyar Alumíniumban és az Acta Technikában.
1993-tól tagja CIGRE 22 Tanulmányi Bizottságának, és itt a vezetékek és szerelvények villamos tulajdonságaival foglalkozó
munkabizottságában tevékenykedik. Jelenleg is részt vesz a CIGRE munkájában.
A munkabizottság által kidolgozott anyagok társszerzője, amelyek az Electrában, illetve CIGRE Brossuraként jelentek meg.
Szakmai és kutatási munkáinak eredményeiről rendszeresen publikált az Elektrotechnikában, illetve a MEE Vándorgyűléseinek előadója.
Részt vesz a BME doktori bizottságokban bizottsági tagként, illetve opponensként.
Laboratóriumi bemutató előadásokat tart a BME és az Óbudai Egyetem, valamint az Energetikai Szakkollégium hallgatói részére.
A VEIKI MEE szervezetének elnöke.
MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ
Lukács Béla
Lukács Béla 1938. november 3-án született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ondon. Villamosipari technikusi oklevelet szerzett a Miskolci Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban. Ezt követően az ÉMÁSZ vállalathoz került, ahol különböző beosztásokon keresztül jutott el a Miskolc 1 kirendeltség vezetői beosztásig. A Miskolc 1 kirendeltséget, majd később az összevont Miskolc 1 és 2 kirendeltségét irányította 2000-ig, nyugdíjba
vonulásáig. A munkája során nagy igyekezettel képviselte a vállalat érdekeit. Szakmailag mindig fejlődőképes volt, kritikus szemmel figyelte a változásokat, és ezekkel kapcsolatban mindig volt véleménye. Ő volt, aki elsőként vezette be a mérőhely-korszerűsítést az ÉMÁSZ vállalatnál, kezdetben sok ellenállással szemben is. Az ÉMÁSZ vállalathoz való lojalitását később is megtartotta, amikor nyugdíjba vonulása után az
SAG-nál dolgozott, irányítva az ÉMÁSZ-tól átvett karbantartási, üzemeltetési munkálatokat. Erről úgy nyilatkozott, hogy „dolgozhatok bárhol, én ott is az ÉMÁSZ érdekeit tartom szem előtt”. Ma is dolgozik, jelenleg fogyasztói berendezések üzemeltetésével, szaktanácsadással foglalkozik.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe 1977-ben lépett be, és a mai napig aktívan vesz részt az egyesület munkájában. Jelenleg is vezetőségi tag, feladata a regisztrált vállalkozókkal való
foglalkozás. Részt vett az első regisztrált vállalkozói rendszer kidolgozásában, az oktatási anyag összeállításában, illetve a mai napig szervezi a regisztrált vállalkozói tanfolyamokat Miskolcon, részt vesz az oktatásban, vizsgáztatásban, a vállalkozók szervezésében. Feladata az évenként megrendezendő miskolci Villanyszerelő konferencia megrendezése. A konferenciák színesebbé tétele érdekében, sikerrel
szervezi a kiállítókat is minden évben az eseményre.
Szilágyi Gyula
1940-ben született Vámospércsen. Első és egyetlen munkahelye a TITÁSZ, ahol 1958-ban, a technikum elvégzése után kezdett dolgozni. Végigjárva és megismerve a munkaterületeket, amiből nyolc volt, kereskedelmi igazgatóhelyettesként vonult nyugdíjba. Közben elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát és számtalan tanfolyamot.
Debrecenben a MEE üzletigazgatóság csoportot 1961-ben hozták létre, melynek tagfelvételétől kezdve 1977-ig titkára volt. 1977-ben a vállalati központba kerülésével megválasztották a Debreceni Szervezet szervező titkárának, majd 1990-ben titkárnak, mely funkciót 2000 nyaráig töltött be. Odaadó egyesületi elkötelezettségének tudható be, hogy igen
szorgalmas 50 évet tudhat maga mögött: évenként 3-4 tanfolyamot szervezett, a 60-70-es években a MEE filmbizottságának aktív tagja volt, mintegy hetven megbízásos munkát szervezett és bonyolított le eredményesen. Nemcsak a nyugdíjba vonult tagokat igyekezett megtartani és támogatni, hanem a fiatalokat is folyamatosan bevonta az egyesületi életbe. Közel 30 évig volt lelkes és tevékeny főszervezője a Tiszántúl
38 nagy iparvállalata részére évenkét megrendezésre kerülő energiagazdálkodási konferenciáink. Hagyományt teremtett az évente 3-5 napos külföldi szakmai utak szervezésével, esetenként 40 fővel. Országos Elnök-Titkári Tanácskozás és három vándorgyűlés szervezésében, előkészítésében, program összeállításában vett részt. Az egyesületben és szakmai körökben ismertségét és elismertségét azzal teremtette meg,
hogy példamutató elkötelezettsége mellett a szakmai hozzáértése, az önzetlen tenni akarása határtalan empátiával párosul. Nyugdíjazását követően is szorgos és aktív résztvevője az egyesületi rendezvényeknek.
Pálfi Zoltán
A BME Villamosmérnöki Karán végzett 1959-ben. A Különleges Víllamosgépgyárban kezdett dolgozni, majd 1961-től a Bláthy Ottó Villamosgépgyárban a kisteljesítményű villamos gépek valamennyi fajtájának tervezésével és mérésével foglalkozott. 1964-ben az Egyesült Villamosgépgyárban ( EVIG ) lett vezető tervező, majd a Különleges gép ill. Ipari elektronika Fejlesztési Osztály vezetője. Ez idő alatt 1966-ban a BME-n irányítástechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett.
1971-1985 között fejlesztési főosztályvezető a villamos gép szabályozó, daruvezérlő, vasúti fő- és segédüzemi berendezések, szinkron gépes aggregátok területén. Részt vett az állandó mágnesű szervomotorok licenchonosításában, az első atomerőművi átrakógépek villamos berendezésének és a CNC szerszámgépek hajtásainak kifejlesztésében.
1985-1990 között fejlesztési főmérnökként dolgozott, egyidejűleg 1986-1987-ben műszaki igazgató is volt. Ebben az időszakban a cég több BNV Nagydíjat és alkotói díjat nyert. Ez időszakban Munka Érdemrend kitüntetésben
részesült. 1990-től 1995-ig az EVIGTERV Kft. ügyvezető igazgatója, majd 2001-ben történt nyugdíjazásáig ismét az EVIG Kft. fejlesztési főmérnöke volt.
1962-ben kapcsolódott be a műszaki felsőoktatásba. Először a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban, majd a Felsőfokú Villamosgépipari Technikumban óraadóként, később mellékfoglalkozásban tanított. 1969-től a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán mf. adjunktusként dolgozott. Több jegyzet szerzőjeként és lektoraként, továbbá laboratóriumok kialakításában való közreműködéssel vett részt a főiskola tevékenységében. 1997-ben címzetes docens elismerést kapott. Jelenleg
az Óbudai Egyetem - KKVK ny. megbízásos oktatója.
1960-tól tagja a MEE-nek. A szakmai területek felfutó időszakában – 20 éven keresztül – a „Tirisztorok és félvezetők alkalmazása”, valamint a „Villamos hajtások” munkabizottságokban dolgozott, így 1970 és 1990 között valamennyi Erősáramú Elektronika Konferencia szervezésében részt vett, és más szakmai konferenciák, vándorgyűlések előadója volt. 1991-től a Villamos Gép, Készülék és Berendezés Szakosztály IB tagja, jelenleg
elnökségi képviselője. A szakmai díjbizottságok tevékenységében 1998 óta vesz részt. 1992-1998 között az EVIG Üzemi Szervezet vezetője.
Kitüntetései: 1994-ben Liska-díj. Szakmai és társadalmi tevékenységéért 2003-ban Elektrotechnika Nagydíjban részesült.
DÉRI DÍJ
Dr. Hunyár Mátyás
1938-ban Szegeden született. Kitüntetéses villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem erősáramú szakán szerzett. A kandidátusi fokozatot 1978-ban nyerte el. 1963-tól a BME Villamos Gépek és Hajtások Tanszéken dolgozik (ma Villamos Energetika Tanszék). Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézetében félállásban, tudományos munkatársként dolgozott 1971-1974 között. A Villamosmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese 1994-től 1998-ig.
Kutatási területe: energiatakarékos villamos hajtások, nagyteljesítményű inverteres táplálású aszinkron motorok, szélerőművek villamos rendszerei, különös tekintettel a szélturbina-generátor rendszer optimális tervezésére és szélerőműparkok optimális teljesítményszabályozására. Legújabban a szélerőmű-hidrogén hibrid rendszerek működésével és tervezési kérdéseivel foglalkozik.
Egyesületi tagságai: MEE, IEEE, MET, a Magyar Szélenergia Társaság alelnöke.
Szerzője, illetve társszerzője 11 könyvnek/tankönyvnek, számos folyóiratcikknek
(közte kb. 20 Elektrotechnika cikknek) és konferencia előadásnak, továbbá több szabadalomnak.
1991-ben Invenció Díjat, 1992-ben Zipernowsky-díjat kapott. 2000-2003 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. 2006-ban kitüntették a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszttel.
2009-től címzetes egyetemi tanár.
Dr. Veszprémi Károly
1960-ban Győrött született. Kitüntetéses villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen erősáramú szakon 1984-ben, kandidátusi (PhD) fokozatot 1994-ben, MTA Doktora fokozatot 2010-ben szerzett.
A doktori képzés után 1987-ben kezdett dolgozni a BME Villamos Gépek és Hajtások Tanszékén. Tanszékvezető helyettes volt 1996-2001 között, majd tanszékvezető 2001-2002 között. Jelenleg a Villamos Energetika Tanszék Villamos Gépek és Hajtások Csoportjának vezetője egyetemi tanárként.
Oktatási és kutatási területei: Szabályozott villamos hajtások: Áramirányítós váltakozóáramú hajtások. Mikro-számítógépes irányítású villamos hajtások. Modern szabályozási elvek váltakozóáramú hajtásokban:
mezőorientált szabályozású aszinkronmotoros hajtások; fordulatszám-érzékelő nélküli villamos hajtások; közvetlen szabályozások; áramvektor szabályozások. Energiatakarékos szabályozások: Feszültségszabályozott váltakozóáramú hajtások. A megújuló energiák villamos hajtásai. Villamos hajtások szimulációja.
Tisztségei: MTA Köztestületi tag 1995-től. MTA Elektrotechnika Bizottságának választott
tagja 2002-től. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Villamosmérnöki Szakbizottságának elnöke 2008-tól.
Egyesületi tagságai: MEE-tag hallgató kora óta. 2004 -től IEEE Industrial Electronics Society, Industry Application Society tag, IEEE IAS Hungarian Chapter, alapító tag.
Díjak, elismerések: Siemens Kutatói
Díj 1999; Az Év Környezetirányítási Szakirodalmi Díja 2001; Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 1998-2001; Széchenyi István Ösztöndíj 2001-2004; E.ON Scientific Award 2008 és 2010, MEE Nívódíj 2009.
Publikációi: Közel 100 tudományos publikáció, 5 könyvfejezet, számos folyóiratcikk (jelentős számú az Elektrotechnikában), számos cikk és előadás magas színvonalú külföldi konferenciákon. Rendszeres bíráló színvonalas
folyóiratoknál (az Elektrotechnikánál is).
NÍVÓDÍJ
Farkas András
Középiskolai tanulmányait a Bláthy Ottó technikumban (1964), az egyetemet a BME Villamosmérnöki Kar erősáramú automatizálási szakán végezte (1970). BME Irányítástechnikai szakmérnök oklevelet szerzett (1977).
1970-óta a Kandó Főiskolán, illetve jelenleg az Óbudai Egyetemen a Kandó Villamos Kar Automatika Intézetében dolgozik, mint főiskolai docens és 2000-óta a Villamosgépek szakcsoport vezetője.
Oktatási területe a villamosgépek szaktárgy, valamint a robotok és CNC gépek modul, ezeken a területeken előadásokat tart és laboratóriumi gyakorlatokat vezet. Szakmai munkája során 12 könyv és jegyzet, illetve 12 cikk írásában vett részt szerzőként vagy társszerzőként. Két könyvük elnyerte a Műszaki Könyvkiadó Nívódíját (1979, 1980), egy jegyzetük pedig Főiskolai Nívódíjas lett (1984). Társszerzőként 1985-ben az Elektrotechnikában megjelent cikkük alapján Zipernowsky-díjat kapott.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja 1970 óta, hosszabb ideig dolgozott a Villamos hajtások munkabizottságban, majd 1991-től a főiskolán illetve az egyetemen működő üzemi szervezet titkára. Részt vesz Automatizálási Szakosztály munkájában. Egy cikluson keresztül az Egyesületi Elnökség
tagja volt. 2005-ben Kandó-díjat kapott.
Az egyesület által szervezett oktatási konferenciákon, vándorgyűléseken rendszeresen részt vesz, előadást tart.
1992-től az Elektrotechnika folyóirat rovatszerkesztője.
Dr. Fazekas András István
Budapesten született 1954-ben. Okl. gépészmérnök, okl. tanár, energiagazdálkodási szakértő. Tanulmányai: Budapesti Műszaki Egyetem (BME), Gépészmérnöki Kar (1978); Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Bölcsészettudományi Kar (1984); Egyetemi doktorátus: Eötvös Loránd Tudományegyetem (1988), PhD fokozat: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2011). Szakmai továbbképzések: Integrated Energy and Electricity Planning
Training Course (International Atomic Energy Agency, Argonne National Laboratory (Illinois, USA)), (1992. szeptember-december).
Munkahelyek: Az államvizsgát követően tíz éven át, 1988-ig az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) tervező mérnök. 1988 óta a Magyar Villamos Művek Zrt.-nél (MVM Zrt.) dolgozik.
Szakmai tevékenységi terület: Villamosenergia-rendszerek rendszerszintű termeléster¬vezése,
termelésoptimalizálás, erőműrend¬szerek bővítéstervezése, hosszú távú, legkisebb költségű erőmű-építési program kialakítása, rendszerszintű optimalizációs számítások, integrált forrástervezés, erőművi projektek komplex vizsgálata. Egyesületi tagságai: ETE, MET, MKET, MEE, a Magyar Kapcsolt Energia Társaság egyik alapítója.
Oktatási tevékenység: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) és a Madridi Műszaki Egyetemen (UPM) oktat 2007 óta.
Publikációs tevékenység: Több könyve (Akadémiai Kiadó, MAFE, stb.) és nagyszámú szakcikke jelent meg Magyarországon és külföldön.
Kitüntetései: Több pályázati első díj, Segner András János-díj (Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (2006)).
Schulz Gábor
1961. március 4-én született Vácon. Matematika tagozatos általános iskolai osztály után a váci Madách Imre Gimnázium matematika tagozatán végezte
középiskolai tanulmányait. 1985-ben jeles eredménnyel diplomázott a BME Villamosmérnöki Karának Automatizálási Tanszékén. Diplomáját mikroprocesszoros HW-SW témából védte meg. 1985 szeptemberétől a váci HAGY elektronikai csoportjának csoportvezető-helyettese fejlesztő mérnökként. Az ipari, világítástechnikai elektronikával itt került kapcsolatba. Kapcsolóüzemű tápegységek, elektronikus előtétek, gyújtók fejlesztésével foglalkozott. Szerzőtárs egy – a tranzisztorok vezérlésére vonatkozó – 1640/88 sz. szabadalomban. A szabadalom alapján tápegységek, lámpaelőtétek tízezres szériában készültek. Vezetésével kerültek kifejlesztésre az időzítővel ellátott gyújtókészülékek. Ennek piaci sikere nagymértékben hozzájárult a hazai nátriumlámpás világítás európai színvonalra emeléséhez.
1992-ben barátaival megalapították a Lightronic Világítástechnikai és Elektronikai Kft.-t. A Lightronic Kft.-ben a termékfejlesztést vezette és vezeti jelenleg is.
2008-tól kifejlesztett egy energiatakarékos teljesítmény-visszaszabályzós elektronikus előtétcsaládot.
2009-től a LED-es lámpatestekhez tervezett tápegységeket, melyeket azóta számos területen alkalmaznak
Rendszeresen publikál az Elektrotechnika és a Világítástechnika című szakmai lapokban. Rádióamatőr hobbijával kapcsolatban több cikke, ill. cikksorozata jelent meg a Rádiótechnikában. 1999-ben egy addig még nem
publikált témájú, többrészes cikkéért az „Év Szerzője” címet kapta.
Rendszeresen részt vesz a szakmai oktatásban:
Előadást tartott a rendkívül sikeres ELI program keretében, valamint a VTT által hálózati karbantartóknak szervezett tanfolyamokon.
Az Óbudai Egyetemen folyó Világítástechnikai Szakmérnök képzés keretében többször tartott előadást, ill. megbízták a „Világításszabályozás” tantárgy előadásával.
A MEE Egyesületi Tanácsában volt VTT delegált. A VTT-ben 2000-2003 között oktatási ügyekért felelős alelnöknek választották.
Jelenleg a VTT Gazdasági Felügyelőbizottságának tagja.
2007-ben Kandó-díjban részesült.
Peresztegi Sándor
1952. április 5-én születtet Sümegen.
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen 1976-ban fejezte be, az erősáramú szak Villamosgépek és Készülékek ágazaton
1976 -1991 között a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán dolgozott a Villamosgépek Tanszéken tanársegédként, majd adjunktusként. Feladata volt a villamosgépek tárgy oktatása, mérések és krétás gyakorlatok vezetése, szakdolgozatok konzultációja. Oktatói munkáján túl TDK dolgozatokat vezetett. Elnyerte a Kiváló Oktatói címet.
1991-től 2007 szeptemberéig a villamosiparban helyezkedett el.
A Delco Remy Kft.-nél az ún. DC motor család fejlesztésén dolgozott. Az A.O.Smith Kft.-nél a Villamos Labor vezetője, ahol hagyományos és energiatakarékos aszinkron motorok speciális típusméréseit is végezték.
2007 szeptemberétől a Budapesti Műszaki Főiskolán mestertanári beosztásban oktatja a Villamosgépek, CAD 3D és FEMM tárgyakat.
Hallgatói csapataival 2009-ben és 2010-ben a Bosch cég országos ill. nemzetközi Elektromobil versenyein 2., 3. és 4. helyezéseket értek el.
Közel egy tucat szabadalomnak társszerzője, illetve szerzője. Az El-GO márkanevű akkumulátoros jármű társszerzője.
1985-től a MEE tagja, 1991-ig a Kandó Üzemi Szervezet titkára, 1998-tól a VILLGÉP Szövetségnél, 2008-tól pedig újra a Kandó üzemi szervezetnél tag.
