2010. évi díjazottak - életrajzok
ELEKTROTECHNIKA NAGYDÍJ
1950-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányai után 1969-74 között szerzett erősáramú villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Első munkahelye a Magyar Villamos Művek Tröszt volt, ahol különböző beosztásokban a hálózatok fejlesztésével, hálózati beruházási és rekonstrukciós programok előkészítésével és irányításával, majd a hálózati készülékek és berendezések alkalmazásával és azok fejlesztési programjainak összehangolásával foglalkozott, beleértve az erre irányuló K+F tevékenység koordinálását is. Munkába lépése után azonnal bekapcsolódott a MEE Villamosenergia Szakosztály tevékenységébe, később hosszú éveken át a Villamosenergia Szakosztály titkára, rövíd ideig elnöke is volt.
1986-ban gazdasági mérnöki oklevelet szerzett, közgazdasági ismereteit az MVMT által megjelentetett Hálózatfeljesztési irányelvek társszerzőjeként is kamatoztatta a hálózati beruházások gazdaságossági számításai témakörben. Az MVM Rt megalakulása után a hálózati üzemvitel területén dolgozott, része volt az alaphálózat rekonstrukciós programjának kidolgozásában, a távvezeték acélszerkezetek korrózióvédelmi technológiájának kialakításában és alkalmazásában, a villamosenergia törvény és az ahhoz tartozó alapszabályzatok előkészítésében.
A kilencvenes évek első felében a DÉMÁSZ felügyelőbizottsági tagjaként, majd az ELMŰ igazgatósági tagjaként is dolgozott, majd 1995-ben megbízták az ELMŰ műszaki igazgatói feladatainak ellátásával. Ezt a feladatkört az ELMŰ privatizációját követően is ellátta, nyelvismeretét kihasználva sikerrel hangolta össze az új tulajdonosi elvárásokat a magyar jogi-szabályozási környezetben működő hálózati adottságokkal, tevékenységekkel. Része volt abban, hogy az ELMŰ és az ÉMÁSZ hálózatai jelentősen fejlődtek, állapotuk és üzembiztossági paramétereik mára már megfelelnek az európai középmezőny szinvonalának, néhány területen pedíg az élvonalnak is (hálózatnyilvántartási rendszer, hálózati irányítástechnika, méréstechnika, stb).
A hálózati unbundling után az ELMŰ/ÉMÁSZ hálózati tevékenységeinek támogatása, a közvilágítási tevékenység irányítása, stratégiai témák (okos mérés, e-mobility, K+F koordináció, stb) előkészítése a feladata.
Az ELMŰ-MEE Szervezet elnökeként sikerült az ELMŰ Üzemi szervezet közel 300 fős létszámát megőriznie és a társaság igazgatósága és a MEE között egy igen kiegyensúlyozott együttműködést kialakítania. Állandó résztvevője, szervezője ill. esetenként előadója a MEE különböző rendezvényeinek, a vándorgyűléseknek. Tevékenységét korábban Bláthy-dijjal is elismerték.
BLÁTHY-DÍJ
1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet, majd még ugyanabban az évben mérnöktanári oklevelet szerezett. 1972-tõl 1974-ig a GANZ Kapcsolók és Készülékek gyárának kutatólaboratóriumában a mágneskapcsolók prelljelenségeivel foglalkozik 1974-tõl a Kandó Főiskolán villamos hálózatok létesítését, ill. villamosenergia-rendszereket oktat, közben 1977-ben részt vesz a 750 kV-os távvezeték építésében. 1985-től foglalkozik a felrobbanásukkal sok kárt okozó olaj papiros szigetelésű mérőváltókban fellépő részleges kisülések akusztikus alapú diagnosztikájával, amelyből 1989-ben védi meg egyetemi doktori értekezését. 1997-ben a nagyfeszültségű berendezések szigetelésállapotának akusztikus diagnosztikája témában doktori (PhD) fokozatot nyer el. 1990-ben a miniszterelnök kinevezi főiskolai tanárrá. A 90-es években a villamosenergia-rendszer megbízhatósága és biztonsága témában vendégprofesszorként a wihelmshaveni ill. a brémai főiskolákon oktat. 1996-ban németországi Lüdenscheid DIAL Intézetben EIB instabus tervezői és üzembehelyezői képesítést, majd itthon KIF-FAM feljogosítást szerez. Az ipari szakemberek számára folyamatosan szakmai továbbképzéseket tart.
1985-óta a MEE tagja, szaktanácsadója. A MEE-VET alapító tagja, és a Biztonságtechnika és Környezetvédelem Tagozat vezetője. Részt vállal konferenciák szervezésében és a villamos irányelvek és szabályzatok kidolgozásában. Tevékenyen részt vesz a villámvédelmi és szabványosítás munkabizottságokban, vezeti az érintésvédelmi munkabizottságot, a Fogyasztói Szakosztály Intézőbizottságának aktív tagja. Szervezési, szakmai tanácsadásával aktív szerepet vállal az ifjúság szakmai tudásának bővítését szolgáló MEE Fiatal Szakemberek Társasága Kandó Hallgatói Tagozat munkájában. Ezért a tevékenységéért 2005-ben a MEE Verebély-díj elismerésben részesítette. A Magyar Szabványügyi Testület több Műszaki Bizottságában is tevékenyen képviseli a MEE villamosmérnökeinek szakmai szellemét.
Aktív munkássága mindvégig a Magyar Kábel Művekhez (MKM) kötődött. (Bár iparművésznek készült, több képzőművészeti körnek volt tagja, de a sors másként alakította terveit.) Az MKM jogelődjénél a Kutató és Fejlesztő Intézetben műszaki rajzolóként kezdett dolgozni, majd a Műszaki Tájékoztató Osztály műszaki informátora lett, később az Értékesítési Főosztályon a cég marketing ügyeit vitte. Képesítései ezekhez a feladatokhoz kötődtek, műszaki rajzoló, IASA Propaganda szaktanfolyam, Felsőfokú Külkereskedelem Áruforgalmi szak, Mérnöktovábbképző marketingképzések. Tevékenysége a cég kiadványainak teljes feladatkörét felölelte, többek között több nyelvű termékkatalógusok, különböző kiadványsorozatok elkészítése, szakmai előadások rendszeres szervezése, kiállításokon való részvétel itthon és külföldön, arculat kialakítása, húsz évig szerkesztője a Kábelipari Közleményeknek, tíz évig a R&D angol nyelvű kutatási fejlesztési témák kiadványának. Nyugdíjba menetele után három évig a Johnsvill Kft.-nél, majd a Professional Electric Kft.-nél tevékenykedett.
1972-től tagja a MEE-nek. 1973-ban megalapítója a MEE Kiállítási és Propaganda Bizottságnak, melynek 1998-tól elnöke. Hat évig a Kommunikációs és Marketing Bizottság elnöke volt. Nevéhez fűződik a vándorgyűlést kísérő kiállításnak, valamint a „Korszerű technológiák és energiatakarékos berendezések” című vándorkiállítás és konferencia - 1973-1988 közötti időszakban - évenkénti megrendezése, és a MEE Centenáriumi Kongresszusának, a kapcsolódó kiállítások (időszaki és vándor) szervezése, valamint a centenáriumi kiadványok (plakát, könyv, jelvény), a MEE tevékenységét bemutató színes, magyar és idegen nyelvű tájékoztató kiadványok tervezése, elkészítése. Az INDUSTRIA és az ElectroSalon MEE standját, valamint a Szakmai Napot a tervezéstől a kivitelezésig gondozza. A Magyar Regula rendezvényen és ebben az évben a Construmán való bemutatkozással is kiegészült a MEE jelenléte. Képviseli az egyesületet a HUNGEXPO szakmai bizottságában. 1987-től vesz részt a HUNGEXPO Vásári Nagydíj Bizottságának munkájában, amelynek 2001-től a vezetője. A MEE elnökségében segíti a külső és belső kommunikációt, valamint a médiakapcsolatok kiépítését és ápolását. Rendszeresen készít MEE aktuális eseményeihez fűződő információs cikkeket, valamint összeállítja a MEE sajtótájékoztatók anyagait. 2008-tól az Elektrotechnika folyóirat főszerkesztője. Tevékenységét a MEE 1992-ben Elismerő Oklevéllel, 2003-ban Kandó-díjjal jutalmazta.
KANDÓ-DÍJ
1936-ban Budapesten született. 1952-ben villanyszerelő szakiskolát, majd 1961-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumot végezte el, ezt követően több szakmai tanfolyam elvégzésével bővítette szakmai tudását.
1952-1978 között a Budapesti Elektromos Művek átszervezésekkor lett a Kőbányai Kirendeltség műszaki vezetője, majd 1979-től 1994-ig a Fővárosi Távfűtő Művek Közműalagút osztályvezető helyettese.1982-től ügyvezető igazgató az Elektron Immo-Plus Kft. villamosipari szerelő vállalkozásának, jelenleg cégvezetőként dolgozik. A MEE-nek 1995-től a tagja.
Az ELMŰ-nél sok hálózattal kapcsolatos újítása volt, az akkori körülmények hálózatainak új szerelési és technológiai megoldására. 1982-ben a vállalkozási korszak beindulásával, a mai szabadvezeték-rendszer technológiai rendszerének megalkotásában is részt vett. A rendszerváltás után a BDK Kft.-vel közösen kidolgoztak egy új középvezetős közvilágítási szerelési technológiát, amelyet jelenleg is alkalmaznak. A technológiát átvette az EON Zrt., valamint a GRÁCI áramszolgáltató is.
A középvezetős közvilágításról társaival közösen cikkeket jelentettek meg az Elektrotechnikában.
1950-ben született Felnémeten. Iskoláit lakóhelyén, Miskolcon a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán végezte, ahol 1975-ben okl. villamosmérnök képesítést szerezett.
1975 óta az ÉMÁSZ RT. Egri Üzemigazgatóságán dolgozott 2001 szeptemberéig, amikor is beosztásának megszűnése miatt a munkaviszonya is megszűnt.
Az ÉMÁSZ-nál tervezőként, majd tervezési csoportvezetőként kis és középfeszültségű légvezetékek, kábelek és közvilágítási hálózatok tervezésével foglalkozott. Következő beosztásában hálózatszerelési csoportvezetőként mindezen tevékenység kivitelezésén túl az irányítást is végezte. Üzemviteli osztályra kerülve többek között tervjóváhagyási, műszaki meghatározási feladatokat is ellátott. Foglalkoztatásai során osztályvezetői, főmérnöki, majd üzemigazgatói feladatokat látott el. Rendelkezik az ELMŰ RT. és ÉMÁSZ RT. által elismert „Minősített Elektromos-Ipari Szakvállalkozói” igazolvánnyal.
2002 áprilisa óta dolgozik a SAG Hungaria kft. Egri Üzemeltetés vezetőségén mint üzemeltetési vezető, ahol az ÉMÁSZ Rt.-től kiszervezett tevékenységeket ( villamos hálózat szerelés, légvezeték karbantartás, közvilágítás üzemeltetés, új fogyasztó bekapcsolás) végeznek.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1974 óta tagja. 1977-től ifjúsági titkári, titkári, majd 1996-tól az elnöki feladatokat látja el az egri szervezetnél. Rendszeresen szerveznek szakmai tanfolyamokat, melyek az egyesület működéséhez is hozzájárulnak. A MEE tagjaként eltöltött 36 év alatt több országos rendezvény szervezésében vett részt a központi adminisztrációval karöltve. Több Vándorgyűlés, Országos Elnök-titkári Értekezlet és Titkári Értekezlet után távoztak a résztvevők elégedettséggel a méltán népszerű városból.
1959-ben Debrecenben született. Általános és középiskolai tanulmányait is
Debrecenben végezte. 1978-83 között a Budapesti Műszaki Egyetemen Villamosmérnöki Kar Erősáramú ágazatának hallgatója, és itt szerzett diplomát 1983-ban. Az egyetem elvégzése után 1983-tól 2000-ig a TITÁSZ Vállalatnál mint tervező dolgozott, majd fejlesztő, hálózati osztályvezető végül üzemigazgatósági műszaki igazgatóhelyettes lett.
2001-2003 között a TITÁSZ Vállalat Nyíregyházi Kirendeltségének vezetője.
2004 és 2007 között az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. műszaki szolgáltatási osztályvezetője.
2007-2009 az E.ON Hálózati Szolgáltató Kft. régióvezetője Debrecenben.
2009-től tölti be az E.ON Hálózati Szolgáltató Kft. üzemeltetési osztályvezetői beosztását.
A MEE-nek 1983 óta tagja és a MEE Debreceni Szervezetének titkára 2000-2010 között.
1950-ben született Miskolcon. Pályafutása a Diósgyőri Kohászatban kezdődött, ahol 35 éven keresztül dolgozott az energetika és a környezetvédelem területén. Gyorsan bejárta a ranglétra különböző fokait, és 1983-tól a Lenin Kohászati Művek energia gyáregység vezetője lett, majd 1985-től szakfőmérnökeként tevékenykedett.1989-től különféle név alatt működő,de kohászati tulajdonú társaságok ügyvezetője volt. 2006-ban változtatott először munkahelyet, mikor is egy magyar-amerikai holding megújuló energiákkal foglalkozó társaságának ügyvezetője lett és ott dolgozik mind a mai napig.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe nem sokkal a Diósgyőri Üzemi Szervezet megalakulása után 1978-ban lépett be és 1990-től tölti be az elnöki pozíciót. Legfontosabb feladatának tekintette azt, hogy a Miskolci Egyetem Elektrotechnika Tanszéke és a térség nagy villamos energiát felhasználó vállalatai - kihasználva az egyesület által nyújtott lehetőségeket - az egyazon üzemi szervezetben történő együttműködés előnyeit, hatékonyan tudjanak tevékenykedni a tudományos eredmények hasznosításában, az ipar előtt álló új kihívások közös megválaszolásában, egymás munkájának segítésében. A Diósgyőri Szervezet ezen cél érdekében a napi kapcsolat szintjére emelte az együttgondolkodást, amiből több tudományos konferencia anyagai táplálkoztak, előadások, publikációk születtek, amelyek neves nemzetközi konferenciákon öregbítették egyesületünk és a Diósgyőri Szervezet hírnevét.
A kohászati iparág sajnálatos válsága, különösen a 90-es évek második felétől egyik fő feladatává tette az önálló szervezet megóvását, a taglétszám csökkenésének megállítását. A területi szervezetük újonnan választott vezetősége legfontosabb feladatának a stabilitás megteremtését, a taglétszámuk növelését tartja, elsősorban a jövő szakembereire alapozva, kihasználva az ottani egyetemi villamos képzés nyújtotta lehetőségeket.
CSÁKI-DÍJ
Papp György
1936-ban Budapesten született. Szakmai tanulmányait 1950-ben a Villamosenergia-ipari Technikum-ban (Üteg utca), annak megalakulásakor, az első évfolyamban kezdte. 1959-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar erősáramú szakán mérnöki diplomát szerzett.
Első munkahelye 1959-től beosztott mérnökként az Erőmű Tröszt OVRAM volt. 1962-től az akkor épülő százhalombattai Dunamenti Erőmű villamos laborvezetőjeként dolgozott. 1970-től a Villamosenergiaipari Kutató Intézetben (VEIKI) tudományos főmunkatársként, majd tudományos osztályvezetőként tevékenykedett. 1989-től a RealSoft Kft. ügyvezető igazgatója. 1999-től a RealSoft Bt. ma is aktív tulajdonos műszaki igazgatója.
1972-ig villamos védelmekkel és erőművi irányítástechnikával, azóta erőművi és hálózati számítógépes folyamatirányítással foglalkozik. Vezetésével készültek a Dunamenti és a Tiszai Hőerőművek szénhidrogénes blokkjainak, majd a Paksi Atomerőmű 3-4. blokkjainak, KFKI gyártású számítógépeken futó folyamatellenőrző szoftverei. Ez utóbbi munkáért kollégáival együtt 1988-ban Állami Díjat kapott. E munkákkal részben párhuzamosan, áramszolgáltatói számítógépes üzemirányító szoftver rendszerek fejlesztése is folyt. Először az ÉMÁSZ-nál, majd a DÉMÁSZ-nál a teljes áramszolgáltatói területen és néhány részterületen a DÉDÁSZ-nál és az ELMŰ-nél is. Az ÜRIK program keretében sor került e rendszereknek az új OVT rendszerhez való illesztésére is. A kifejlesztett szoftverekkel irányító rendszer létesült a Fővárosi Vízművek központjában is. Az évek során az első áramszolgáltatói rendszerek kiöregedtek és szükségessé vált a rekonstrukció. Ebben a folyamatban, már a RealSoft Bt. keretei között, főbb munkái a rendszertervezés, kockázatanalízis, tenderkiírás előkészítő tevékenysége, kiértékelés, tesztelés, műszaki átvétel, oktatás, először a DÉMÁSZ-nál, utóbb az ELMŰ-ÉMÁSZ-nál és más cégeknél is. A cég közben bővítette tevékenységi területét és a MAVIR megbízásából foglakozott a központi elszámolási fogyasztásmérő adatgyűjtő rendszerekkel is.
Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Többek között többször vállalati és minisztériumi Kiváló Dolgozó, Kiváló Feltaláló arany és bronz fokozatát kapta meg. Szakirodalmi tevékenységét több könyv társszerzősége, számos szakcikk és sok intézeti tanulmány fémjelzi.
2009-ben, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusa, aranydiploma adományozásával ismerte el az 50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységet.
A MEE-nek az 1960-as évek óta tagja. Rendszeresen részt vesz az egyesület által rendezett előadásokon, rendezvényeken. A Villamosság és az Elektrotechnika folyóiratokban rendszeresen publikált. Jelenleg a MEE Miskolci Szervezetének tagja, az Energetikai Informatika Szakosztály tagja, annak rendezvényein is részt vesz.
LISKA-DÍJ
1948-ban született Kaposszekcsőn. A középiskolát Pécsett, a Zipernowsky Károly Gépipari- és Erősáramú Technikumban végezte (1966). 1971-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen, az erősáramú szakon, a villamos gépek és készülékek ágazaton szerzett villamosmérnöki diplomát. 1972-75 között másodállásban a Ganz Villamossági Művekben a villamos gépek számítógépes tervezésével foglalkozott. 1977-ben a BME-n, az irányítástechnika szakon szerzett szakmérnöki képesítést, majd ugyanitt 1985-ben védte meg „Aszinkron motorok nyomaték-fordulatszám karakterisztikájának mérése” c. egyetemi doktori értekezését, melyben egy új digitális szögsebesség- és szöggyorsulás-mérési eljárást dolgozott ki, amire szabadalmi védettséget is kapott.
1971 óta dolgozik az Óbudai Egyetemen illetve elődeinél, a Kandó Villamos Kar, Automatika Intézetében, jelenleg, mint docens. Először a Villamos Gépek Szakcsoport vezetője, később igazgatóhelyettes, majd 2007-től pedig az Intézet igazgatói teendőit látja el. Részt vett az Intézet és az iparvállalatok közötti együttműködési szerződéstervezetek, valamint a kredites és az új BSc-s tantervek valamint kidolgozásában. Nevéhez fűződik az „Épület- és közmű automatizálás” tantárgycsoport kidolgozása és bevezetése az oktatásba.
Szakterülete a villamos gépek és azoknak mikroszámítógéppel (DSP-vel) segített méréstechnikája és a gépekhez kapcsolódó vezérlő-, szabályozó- és teljesítményelektronikák fejlesztése. Sokat foglalkozott az akkumulátorról táplált járműhajtások kutatásával, megvalósításával is.
1978 óta a MEE tagja. Számos szabadforgalmú könyv, főiskolai jegyzet, magyar- és idegen nyelvű folyóiratcikk, tudományos ülésszaki kiadvány szerzője, szerkesztője, ill. társszerzője. Többször elnyerte a Műszaki Könyvkiadó könyv-, valamint a BMF KVK jegyzet-nívódíját.
STRAUB-DÍJ
1954-ben született Budapesten. 1977-ben szerezett műszaki tanári diplomát a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Karán, 1992-ben pedig villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen.
Egész szakmai pályafutása a szakképzésben, illetve annak közelében telt.
24 évig volt az erősáramú szakképzést folytató budapesti Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola tanára, majd a gyakorlati oktatás vezetője. Ez idő alatt részese volt a több szakmaszerkezeti átalakításnak, tananyagok és vizsgafeladatok kidolgozásának, beválási vizsgálatoknak.
2001 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén a Budapesti Elektromos Művek Nyrt. Oktatási Központjában, ahol a villanyszerelő szakmunkástanuló képzés mellett további erősáramú – elsősorban az áramszolgáltatással kapcsolatos – szakképzésekkel, szakmai vizsgáztatásokkal is foglalkozik. Tagja több, a szakképzéssel foglalkozó bizottságnak.
1980 óta MEE-tag. Középiskolai tanárként, mint az egyesületi rendezvények részvevője, 2001 óta pedig a szakképzési kérdések megvitatásában, előterjesztések összeállításában, és – legfőképp – gyakorlati vizsgák lebonyolításában vállal aktívan részt az egyesületi életen belül. A jelen szabályozási rendszerben fontosnak tartja a szakmai vizsgák színvonalának megőrzését, és örömmel vállal részt ebben a munkában.
URBANEK-DÍJ
1929-ben született Balatonalmádiban. Középiskolai tanulmányait a Veszprémi Piarista Gimnáziumban végezte. Érdeklődése a természettudományi és műszaki ismeretek iránt korán megmutatkozott. A Szegedi Tudományegyetem, majd a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója, ahol 1955-ben fizikusi diplomát szerzett. 1954-ben lépett be az Egyesült Izzóba. A Fénycsőgyártásban kezdett mint üzemmérnök, majd 1957-ben a Fejlesztési Főosztályra helyezték át. Pályáját a fejlesztő, kutató munka határozta meg. Munkájában az alkalmazástechnika és a célszerűség volt a meghatározó és az egyszerű megoldásokat kereste. Több mint húsz szabadalom fűződik a nevéhez. A legjelentősebb a halogén töltésű izzólámpák gyártástechnológiájával kapcsolatosak. 1991-ig –nyugdíjba vonulásáig – gyakorlatilag valamennyi Tungsram gyártmányú új izzólámpa típus az ő tevékenységi köréhez tartozott, így a H4 autólámpa típus hazai kifejlesztése és gyártástechnológiája, speciális rendeltetésű fényforrások fejlesztése vagy alapkísérleteket a fémhalogénlámpák kidolgozásához.
Bár nem készült tanári pályára, mégis munkába lépésétől kezdve tanított. Kezdődött a szakmunkások képzésével, majd a vidéken létesített gyárak szakembereinek oktatásával és folytatódott a Kandó Főiskolán, ahol a jegyzetírással kezdődött és egy évtizednyi oktatás volt a folytatás. A műegyetemi szakmérnök képzésben előadóként igyekezett átadni ismereteit.
A Világítástechnikai Állomások rendszeres előadója volt, ahol az új fényforrások ismertetése és alkalmazástechnikája volt a meg-megújuló téma.
1985-ben, saját erőből létre hozta a Candela Kft.-t, amelynek elsődleges feladatául tekintette a hazai világítási kultúra fejlesztését, a világszínvonalat képviselő termékek előállítását és a megbízhatóságot. A törpefeszültségű világító rendszerek tervezését, alkalmazását és üzemeltetését ismertette meg a szakemberekkel egyesületi, kamarai és tervező intézményi szinten.
1993-ban egy saját tervezésű, rendszer jellegű lámpacsalád megvalósítását Innovációs díjjal ismerték el.
1985 óta egyéni tagja az Elektrotechnikai Egyesületnek, ill. 2003 óta alapítványi tagja a Magyar Világítástechnikáért Alapítványnak.
A magyar világítási kultúra fejlesztése érdekében kifejtett sok éves munkásságának elismeréseként 1955-ben Déri-díjban, 2005-ben pedig Sziráki Gergely-díjban részesült.
A céget fia viszi tovább, de ő mai is, mint látható, aktív részese az aktuális, napi műszaki munkának.
VEREBÉLŸ-DÍJ
1959-ben Budapesten született: A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Automatika Szakán 1980-ban villamos üzemmérnöki diplomát, majd 1987-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kara Erősáramú Szakán villamosmérnöki diplomát szerzett. Pályáját a Villamosipari Kutató Intézetben kezdte mint konstruktőr, üzembe helyező. 1980 -1983 között a VEGYÉPSZER Fővállalkozási Igazgatóság beruházásirányításán dolgozott 1987-ig. Ezt követően az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet Villamos Biztonságtechnikai Osztályán volt szakhatósági előadó1991-ig. Ennek keretében elsősorban áramütéses balesetek kivizsgálásával, valamint komplex import villamos berendezések engedélyezésével foglalkozott. Diplomamunkáját is e területen készítette „Védővezetős érintésvédelmi módok” címen.
1991-ben önálló vállalkozásba kezdett a Magyar és Társa Villamos Biztonságtechnikai Kft. ügyvezetője, tervező és szakértő. Magánszakértőként tevékenykedett 1993-ig. 1989-ben villamos biztonságtechnikai szakértői jogosítást kapott, majd 1997-től a Mérnöki Kamara vette fel energetikai biztonságtechnikai (GB -19) szakértői névjegyzékébe. E munkái során tapasztalatokat szerzett a legkülönfélébb, s köztük sok igen jelentős villamos berendezés biztonsági felülvizsgálatában.
Az MEE-be 1988-ban lépett be és azóta is az Érintésvédelmi Munkabizottság egyik aktív tagja. Több publikációja jelent meg az Elektrotechnika folyóiratban (Földmágnesség, Villámvédelem). Az egyesület által kiadásra kerülő érintésvédelmi, tűzvédelmi, villámvédelmi felülvizsgálói tankönyvek egy-egy fejezetét készítette és gondozza az ezekben lévő tesztkérdéseket. Rendszeresen részt vesz e képesítések vizsgáztatásában, új szabványok ill. rendelettervezetek szövegezésében.
DÉRI-DÍJ
1945-ben Kőszegen született, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1969-ben szerzett mérnöki diplomát. 1969-ben a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) fénytechnikai osztályán kezdett dolgozni, ezután 1972-től 2 évig az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában gyártmányszerkesztőként lámpatestek tervezésével foglalkozott. Majd visszatért a MEEI-be, ahol tudományos munkatársi beosztásba került. 1983-tól a fénytechnikai szakosztály vezetésével bízták meg. Ebben az időben a lámpatest és fényforrás részlegek irányítása mellett vizsgálati módszerek és eljárások fejlesztésével, különösen számítógéppel vezérelt mérő- és adatfeldolgozó rendszerek alkalmazásának bevezetésével foglalkozott.
1996 januárjában a Siemens Rt. világítástechnikai értékesítési részlegéhez, majd annak megszűnése után a Siemens i-center Kft.-hez került. 1998 májusától a Holux Fényrendszer Kft. minőségbiztosítási főmérnökeként dolgozott tovább, ahol legfontosabb feladata az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszer kiépítése, tanúsíttatása és működtetése volt. 2000 és 2005 között a cég műszaki igazgatója volt. 2005-ben történt nyugdíjazása után 2009 végéig részmunkaidőben minőségirányítási ügyekkel foglalkozott.
1975 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Szakmai tevékenysége főleg a Világítástechnikai Társaság munkájához kötődik. 1997 és 2010 között a VTT vezetőségi tagja. Részt vett az egyesület által készített több tanulmány kidolgozásában. Számítógépes segédletet készített az európai közvilágítási szabvány alkalmazásához, társszerzője a VTT kiadásában megjelent Világítástechnikai kislexikonnak és a Közvilágítási Kézikönyvnek. Létrehozta és évek óta gondozza a VTT internetes honlapját (vilagitas.org), és szerkeszti a 9. évfolyamába lépett Fény hírlevelet.
Hazai és nemzetközi konferenciákon számos előadást tartott. Publikációi rendszeresen jelennek meg az Elektrotechnikában és különféle más szakmai folyóiratokban. A Budapesti Műszaki Főiskola (jelenleg: Óbudai Egyetem) világítástechnikai szakmérnöki tanfolyamán a lámpatestek tárgy előadója. Szakterülete hazai és nemzetközi szabványosításában is tevékenyen részt vesz, több éven keresztül betöltötte a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) magyar nemzeti bizottság TC34: Világítástechnika albizottságának elnöki tisztségét.
Több nyelven beszél. Néhány éve egy kis vidéki rádióban zenés műsor vezetőjeként jelentkezik rendszeresen.
MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ
Koncz Géza
1959-től a DÉMÁSZ-nál kezdett dolgozni adminisztrátorként, majd ezt követően ügyfélforgalmi ügyintéző, később a szegedi üzemvezetőségre került.
A helyszíni ellenőrzések közben kedvet kapott a szakmával kapcsolatos közelebbi megismerkedésre és elvégezte a villamosipari technikum levelező tagozatát, majd műszaki rajzoló állományba került.
Később a szakszolgálati osztályon dolgozott. Akkoriban történt a nullázásos érintésvédelemre való tömeges áttérés, minden fogyasztói helyet ellenőrizni kellett életvédelmi szempontból hurok impedancia méréssel. Ellenőrizték minden körzet év végi terhelését és feszültségesését.
Évenként hitelesíteni kellett a vonali és transzformátor védelmeket. Feladatuk volt a régi, öreg kábelek hibáinak hibahely kimérésre, valamint új kábelek próbafeszültség alá helyezése. Szakszolgálati csoportvezető lett.
1966-ban lépett be a MEE-be. Ettől kezdve szaktanfolyamokon tanított, önálló szerelőtől kezdve a művezetőkig sokan vettek részt óráin.
A régiségek iránti érdeklődés korán megmutatkozott, így a régi állomásokból a kollégák mulatságára a sok „vacak”-ot összehordta a mérőállomásba. Nyugdíjba menetele után a csoporttársak folytatták a gyűjtögetést, így amikor a 100 éves ünnepségekre készültek, volt miből válogatni. Ez a gyűjtemény képezte annak az állandó kiállításnak az anyagát, amelyet egy iroda helyiségéből átalakítva hoztak létre, egy szakértő és egy-két lelkes nyugdíjas kolléga segítségével. Ez a munka Dervarics Attila akkori vezérigazgató segítségének és ösztökélésének volt köszönhető. Így a 2000-es év óta van lehetőség arra, hogy felnőttek és iskolások ingyen mehessenek ismerkedni a villamos áram gépeivel és eszközeivel.
1940-ben született Budapesten. 1959-ben végzett a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szak Villamos Művek Tagozat hallgatója, ahol 1968-ban végzett. Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Gazdasági Mérnöki Szak (1978).
1959 –1994 között az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában ( EKA ) dolgozott különféle mérnöki beosztásokban. 1982-től főkonstruktőr, 1986-tól műszaki igazgató, majd 1990-től vezérigazgató.
1995-1999 között a Tungsram-Schréder Rt.-nél a műszaki-gazdasági tanácsadói pozíciót töltötte be.1999-től 2004-ig a Kandeláber Rt. általános vezérigazgató-helyettese. Jelenleg nyugdíjas.
Egyesületi tevékenységek: A MEE és a MEE VTT tagja évtizedek óta. Több cikluson keresztül a MEE elnökségének tagja. A MEE EKA szervezetének alapítója és éveken keresztül elnöke. Több cikluson keresztül a MEE Világítástechnikai Szakosztály, majd a MEE VTT elnökségének tagja. Számos egyesületi rendezvényen tartott előadásokat. Különböző egyesületi munkabizottságokban vett részt. Több éven keresztül az Elektrotechnika folyóirat világítástechnikai rovatának szerkesztője. Több cikke megjelent a Villamosságban és az Elektrotechnikában. Az utóbbi néhány ciklusban a MEE jelölőbizottságának tagja. A MEE VTT Tanácsadó Testületének tagja. A Világítástechnikai Évkönyv 2004-2005, 2006-2007, valamint 2008-2009 szerkesztője. A Közvilágítási Kézikönyv szerkesztője.
MEE kitüntetések: Kandó-díj (1991), Urbanek-díj (1998), Nívódíj (2007).
MEE VTT kitüntetések: Világítástechnikai Társaságért díj, Pollich János-díj (2004).
1918-ban született. Villanyszerelői segédlevél után 1943-ban villanyszerelői mestervizsgát tett. Ez volt akkoriban az előfeltétele annak, hogy 1946-ban villanyszerelői vállalatot alapíthasson. Vállalatát 1949-ben államosították.
A BUDAVILL Vállalatnál vállalt munkát. A vállalat műszaki osztályán a kivitelezési munkák tervdokumentációit készítette.
1951-ben jelentkezett a BME-re felvételre. Mivel jelentkezésére választ nem kapott, telefonon érdeklődött, s kérdésére a következő válasz érkezett: „Volt kizsákmányolókra nincs szükség a jövő mérnökeinek soraiban” (a válaszadó a kisipari múltjára utalt.)
Technikumba jelentkezett, így 1955-ben technikai érettségi bizonyítvány birtokában fejezte be tanulmányait.
1953-tól nyugdíjazásáig az ÉVITERV-nél dolgozott, végigjárva a szerkesztői, tervezői, irányítótervezői, szakosztályvezetői műszaki ranglétrát.
Tevékenységi köre az akkoriban szerveződő TSZ-ek és Állami Gazdaságok központjainak villamos tervdokumentációik készítése volt, így kapcsolódott bele, mint alapító tag a MEE „Villamosság és Energia a Mezőgazdaságban Munkabizottságának munkájába.
Tevékeny részt vett - 5 évenként a munkabizottság és a CIGR által rendezett - konferenciák és a kapcsolódó vidéki látogatások szervezésében, lebonyolításában.
Az 1960-as években olyan küldöttségeknek volt tagja, akik a lengyelországi Olsztyn és az NDK Weimar városokban az ottani szakmai egyesületek konferenciáin képviselték a MEE-t.
Kapcsolata a munkabizottsággal nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg és jelenleg is tart.
2009 novemberében a MUBI 550. jubileumi ülésén a MEE Elnöksége emléklappal tüntette ki.
1947-től tanuló- és szakmunkásként dolgozott, négy villamos szakképesítést szerezve. 1960-tól a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetben technikusként, majd 1969-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél /OKGT/ hivatásos villamos biztonságtechnikai műszaki szakértőként tevékenykedett.
Az egyesületnek 1964 óta tagja, ahol a Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztályban tevékenykedett.
A MEEI-ben először a háztartási készülékek minősítő vizsgálatán dolgozott, ehhez kapcsolódóan vett részt oktatási anyag kidolgozásában, valamint a villamos háztartási készülékekre vonatkozó érintésvédelmi szabványok MEE szerkesztőbizottságaiban. Később a MEEI Sujtólég- és Robbanásbiztos villamos berendezések hatósági minősítő laboratóriumának vezetőjeként, majd az OKGT biztonsági szakértőjeként az egyesületben „Robbanásbiztos Munkabizottságot” alapított és az egyesületi életbe bevonta a 25 olajipari és 10 nagy vegy- ill. gyógyszeripari vállalat villamos, tűz- és munkavédelmi, valamint biztonságtechnikai szakembereit és azok hatósági felügyeleteit, mint a BM-TOP, OBF, VBF, stb.
Mindezekkel a hatóságokkal is együttműködve 1971-ben ipari miniszteri elnöklettel az egyesületben országos Ankétra került sor, igen nagy szakmai részvétellel.
A szervezet egyesületi munkák hatására 13 részes „VEGYI-, KŐOLAJ- és GÁZIPARI VILLAMOS BIZTONSÁGTECHNIKA” című Ágazati Szabványsorozat készült, több száz üzemi szakember vett részt MEE tanfolyamokon, és kapott kibővített biztonsági és munkavédelmi továbbképzést munkahelyén.
Kezdeményezésére és társszerzőként kiadásra került a „ROBBANÁSVESZÉLY ÉS VILLAMOSSÁG” c. ipari szakkönyv, mely e szakterületen egyetlen magyar oktatási anyagként került felhasználásra.
Közreműködésével, MEE-MUBI-val társulva, felülvizsgálatra, majd módosításra kerültek a témához kapcsolódó érintésvédelmi, biztonsági, villámvédelmi, tűzvédelmi, munkavédelmi szabványok, rendeletek, szabályzatok, oktatási anyagok.
Mindezek mellett az MSZH felkérésére, NIM képviseletként az IEC, IBB és az INTERELEKTRO nemzetközi szabványosítási bizottságok munkájában vett részt.
1989-es nyugdíjazása óta a Fogyasztóberendezés Szakosztály IB-nek tagjaként tevékenykedik az egyesületben.
NÍVÓ-DÍJ
1941-ben született Budapesten. 1964-ben végzett a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán. Két évet a VBKM Anód Áramirányító Gyárban dolgozott szerkesztőként. 1966-óta a BME Villamos Gépek és Hajtások (VGH) Tanszék oktatója, 2001-től egyetemi tanár. 1979-ben kandidátusi, 2000-ben MTA doktora és BME habilitált doktora fokozatot szerzett. Tanszékvezetőként 6 éven át (1995-2001) vezette a VGH Tanszéket és két éven keresztül (2003-2005) az erősáramú tanszékek összevonásával létrejött Villamos Energetika Tanszéket.
Oktatási témák: villamos hajtások, szabályozott villamos hajtások, hajtásszabályozások, szervo- és robothajtások, mechatronika és megújuló energetika villamos gépei és hajtásai, hajtások áramvektor szabályozása, járművillamosság, villamos autók.
Kutatási témák: szabályozott villamos hajtások, frekvenciaváltós hajtások, áramirányítós szinkronmotoros hajtás, szinkron feletti kaszkád hajtás, mátrix konverteres aszinkron motoros hajtás, villamos szervohajtások, állandómágneses szinkron gépes hajtások, áramvektor szabályozás és közvetlen nyomaték/teljesítmény szabályozás háromfázisú hajtásokban, szélgenerátorok hajtási rendszerei, elektromágneses nyomatékmérés háromfázisú hajtásokban.
Szerzője/társszerzője 7 egyetemi tankönyvnek, 6 egyetemi jegyzetnek, 53 folyóiratcikknek, 70 konferencia cikknek és 6 szabadalomnak. Publikációira közel 200 hivatkozást történt.
Díjai: Nívódíj tankönyvért (1972), MEE Nívódíj (1977, 2004), Kiváló Munkáért Díj (1983), Zipernowsky-díj (1984), Invenció Díj (1991), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999), Környezetirányítási Szakirodalmi Díj (2001), Szent-Györgyi Albert-díj (2007), E.ON Scientific Award (2008).
1966-tól tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. A Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Bizottság választott tagja 1996 óta.
1943-ban született Budapesten. 1961-ben technikusi oklevelet szerzett a Villamosenergia-ipari Technikumban, majd 1967-ben erősáramú szakos villamosmérnöki, 1972-ben pedig mérnöktanári diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanitt nyerte el 1980-ban a műszaki doktori címet. 1994-ben megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa és PhD tudományos fokozatot is.
Pályája kezdetén főként iparvállalatoknál tevékenykedett. 1974-től a BME Villamos Készülékek Osztályon és a Nagyfeszültségű Technika Tanszéken egyetemi tanársegédként majd adjunktusként dolgozott. 1995-től egyetemi docensként tanszékvezető-helyettese és csoportvezető-helyettese a Nagyfeszültségű Technika Tanszéknek és Csoportnak, 2005-től 2008-ig pedig tanszékvezető-helyettese az összevont Villamos Energetika Tanszéknek is.
Szak- és kutatási területe a nagyáramú technika, különös tekintettel az indukciós hevítés, áramjeladók, áramvezetők, érintkezők, villamos kapcsolókészülékek és berendezések témáira.
Nyomtatásban és elektronikus egyetemi jegyzetként megjelent publikációinak száma: 110. Közülük 14 a szabadalom és találmány, valamint 50 a tudományos cikk, amelyek közül 14 külföldi lektorált folyóiratban jelent meg. Tudományos eredményeiről nemcsak nemzetközi konferenciákon, hanem a Magyar Elektrotechnikai Egyesület vándorgyűlésein és szakbizottságaiban is többször tartott előadást.
Ipari termékként is testet öltött hazai és külföldi szabadalmai alapján elnyerte a Kiváló Feltaláló arany fokozata kitüntetést és az Akadémiai Szabadalmi Nívódíjat, valamint még további három díjat is az Ipari Minisztérium és az MEE országos pályázatán. Tevékenységét a MEE Zipernowsky- és Nívó díjjal ismerte el, továbbá Széchenyi Professzori és Széchenyi István Ösztöndíjban is részesült.
Eddig 39 tanítványa nyert díjat kari és országos TDK konferenciákon, országos diplomaterv pályázatokon. 11 doktorandusz hallgató témavezetője, közülük pl. Novák Balázsnak is, akivel az utóbbi időben több közös publikációt is közöltek.
Oktatási-kutatási tevékenységét jelenleg részmunkaidős egyetemi docensként látja el a BME Villamos Energetika Tanszékén (2008-tól) és főállásos tudományos főmunkatársként a Kecskeméti Főiskola Elektrotechnika és Kibernetika Szakcsoportjában (2009-től), ahol az oktatás mellett tanterv- és tantárgyfejlesztési munkát is végez.
